A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)

K. Nagy Dezső: A Balaton hajókikötői

vízépítés

101

mögé, a víz mélységének megfelelő magasságú, vasbetonlemezek sülyesztetnek le, s a lemezek mögötti részt kővel vegyes földhányás támasztja alá. A vasbetonfal vízfeletti részét — a hajók kímélése céljából, — könnyen kicserélhető faburkolattal látják el.

Az eddig megépített kikötőkön kívül az alább felsorolt helyeken van még kikötőépítés tervbevéve: Balatonaliga, Balatonvilágos, Balatonszárszó, Balatonalmádi, Lelle, Máriatelep, Balatonkeresztur, Balatonberény, Keszthely, Balatongyörök, Badacsony, Hableány, Szigliget, Akaii, Balatonudvari, Balaton- zamárdirés Akaratja-Puszta.

A tihanyi gőzös-kikötő.

A fentemlített kikötőkön kivül jelentős forgalmat bonyolít le közvetlen vasúti kapcsolattal a badacsonytomaji teherkikötő, melyet a modern igényeknek megfelelően, 1926-ban építtettek át. Ez a kikötő a Badacsonyi Bazaltbánya R.-T. tulajdona.

A balatonparti területek feltültésére és a kikötőmedencék kotrására két állami kotró van a Felügyelőség kezelésében.

8