A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Hubert Lajos: A Tisza és mellékfolyóinak szabályozása
«2 VlZKPtTftS A Körösön a már említett, 1820—25. évi mederrendezési munkálatokon kívül 1835—45. években Beszédes József tervei alapján Butyintól Gyulái? 49 átmetszés készült. Az 1852—54. években a Körös—Berettyó völgyében megalakult társulatok Kezdték meg a medrek rendezését, azonban egységes terv nélkül. A Körösön végrehajtott rendszeres munkálatoknak a helytartótanács megbízásából Bodoky Károly főmérnök által 1855. évben kidolgozott egységes szabályozási terv vetette meg az alapját. E terv szerint a Fehér-Körös 65 átvágással és 12 km hosszú csatornával 118 km.-ről 78.8 km.-re, a Fekete-Körös 59 átvágással 136.4 km.-ről 74 km.-re, a Sebes-Körös 22 átvágással és 19.5 km. csatornával 162.2 km.-ről 68 km.-re a Berettyó 44 átvágással és 2 csatornával (melyeknek hossza 19 és 32 km.) 269 km.-ről 91 km.-re, azután a Kettős-Körös 14 átvágással és 14 km. hosszú csatornával 84 km.-ről 37.2 km.-re és végül a Hármas-Körös 39 átvágással 234 km.-ről 91.8 km.-re rövidült meg. Miután a kis esés és a talaj kötöttsége miatt a folyók saját erejükkel az átvágásokat nem tudták volna kiképezni, a folyók teljes szelvényének megfelelő földtömegeket ki kellett emeltetni. A Maros-folyó szabályozásának a gondolata már a 30-as években felmerült és különösen akörül forgott a vita, hogy a Maros Szeged város alatt vagy fölött torkoljon-e a Tiszába. A Maros alsó szakaszának mederrendezési munkálatait az 1854. évben Kezdték meg, 27 átvágást készítettek, amelyekkel a folyó 191 km. hosszú alsó szakasza 120.8 km.-re rövidült meg. A Tisza fel nem sorolt mellékfolyóin is végeztek, részben állami segély- lyel, kisebb-nagyobb mederrendezési munkálatokat, ezeknek azonban nagyobb jelentőségük nem volt. Egyletünk megalakulásával egyidőben, 1867-ben ismét megváltozott a Tisza-szabályozás szervezete. A központi felügyelőség helyébe a tiszaszabá- íyozási kormánybiztosságot állították fel, mely a négy folyamosztályból ala- Kított négy folyammérnöki hivatal segélyével folytatta a mederrendezési munkálatokat. A társulatok munkálataikat külön alkalmazott szakértőkkel maguk végezték. A munkák legnagyobb része az eredeti Vásárhelyi—Passetti-féle terv szerint 1875-ig befejeztetvén, a kormánybiztosság is megszűnt és a vízszabályozási ügyek előbb a közmunka- és közlekedésügyi, majd 1890. évtől kezdve a földmívelésügyi minisztériumban nyertek elintézést. Az alkotmány visszaállítása utáni években - az akkori szárazságok és alacsony vízállások folytán — eleinte feleslegesnek tartottak minden szabályozási munkát. A 70-es évek második felében egymásután fellépett nagy árvizek azonban megmutatták, hogy az első munkálatok alkalmával készült töltések alacsonyak és gyengék voltak. 1879. évben Szeged városa is áldozatul esett az árvíznek. Ez a katasztrófa újból felszínre hozta a Tisza-szabályozás kérdését és ennek a hatása alatt a vízügyekre a magyar kormány is nagyobb gondot kezdett fordítani és még az 1879. év folyamán francia, német, olasz és holland mérnökökből álló szakértő-bizottságot hivott meg, hogy a Tisza-szabá- lyozást felülbírálják és a további teendőkre javaslatot készítsenek.
