A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
VÍZÉPÍTÉS veszélyeztette. Az 1895-iki beruházási törvény ugyan előirányzott a Vág szabályozására 3 millió koronát, amely azonban inkább a Tornóctól lefelé terjedő szakasz rendezésére volt szánva. Itt az időközben megalakult két ármentesítő társulat, a Vág jobbparti és a Vág balparti társulat kiépítette védgátjait, de ezeknek a Vág ellen való biztosításáról az államnak kellett gondoskodnia, miután ez a társulatok feladatát és teljesítőképességét már meghaladta volna. A munkálatokat már arra való figyelemmel hajtották végre, hogy a Vágnak ezen alsó. Tornóctól a torkolatig terjedő, mintegy 68 km hosszú szakaszát a jövőben hajózhatóvá lehessen tenni. Az 1904. évi beruházási törvény a Vágón államsegéllyel végrehajtandó legsürgősebb munkálatokra 5 év alatt felhasználható 300.000 koronányi összeget bocsátott ugyan rendelkezésre, de ez az összeg oly csekély volt a jelentkező nagy szükséghez képest, hogy érdemleges és eredményes munkát ezzel alig lehetett végezni. A Vágón az 1908. évi nagy beruházási törvény hatályba lépte előtt végzett államsegélyes szabályozási munkálatoknak az volt a közös nagy bajuk, hogy ezeket tulajdonképen az érdekeltek végeztették s a munkákat végrehajts vízügyi hivatalok csak végrehajtó szakértői voltak az érdekelteknek. A néha elég jelentékeny és költséges szabályozási munkálatok befejezésük után a vízügyi hivatalok által a hatósági közegek közbejöttével további fenntartás céljából szabályszerűen, jegyzőkönyvileg átadattak ugyan az érdekelteknek, s a munka végrehajtásáról szóló „Engedélyokirat” is az építtetők kötelességévé tette a végzett munka fenntartását, ezek azonban a legtöbb esetben nem renPuhni védőtöltés és partbiztosítós a Vágón.
