A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
VÍZÉPÍTÉS 53 tanulmányozását. E tanulmányok arra^vezettek, hogy a Balaton vízszinének szabályozása érdekében a lefolyó csatornájának, a Siónak medrét olyképpen kell kibővítenünk, vízvezető-, emésztőképességét oly mérvben kell fokoznunk, hogy nagymennyiségű csapadék hullásánál és ezzel kapcsolatban a Balaton vízszinének rohamos emelkedésénél hatalmunkban legyen a siófoki zsilipen, az alatta fekvő vidék elöntésének veszélye nélkül, elég nagy víztömegeket lebocsátani a Sión át a Dunába. Ezzel egyrészt bizonyos mértékig ellensúlyozhatjuk a Balatonnak a bő csapadék okozta hirtelen emelkedését, másrészt pedig aszályos idők beálltával és a Balaton vízszinének a párolgás következtében is előálló sülyedése alkalmával, képesek leszünk a siófoki zsilip vízszolgáltatását a minimumra leszorítani s emellett a csegéző hajózást mégis fenntartani. •E kettős feladatnak megoldhatása céljából elhatározták, hogy a beruházási törvény keretében mindenekelőtt kibővítik a Sió medrét olykép, hogy az 18 méter fenékszélesség mellett Siófoktól a Kapós torkolatáig 50 m3, innen pedig a Dunáig 90 nr1 vizet legyen képes kiöntés nélkül levezetni. A kiemelendő földtömeg mintegy 8,000.000 m3-t tesz ki. amelyet a két parton — ahol arra szükség van, végig futó két védtöltésként — helyeznek el: ezek maximális vízlebocsátás esetén a környező vidéket megóvják az elöntéstől. A Siónak ilyen módon kiképzett és védtöltések közé fogott medre legalább 50 m3 másodpercenkénti víztömeget képes a Balaton erős áradása esetén levezetni. Ez szükséges arra, hogy a tó vízszine a megengedett maximális vízszinen túl ne emelkedjék. A Balaton vízszínét teljesen állandósítani nem lehet, mert ha erős csapadék okozta áradás esetén az állandósítani óhajtott vízszín fölött fekvő víz- mennyiséget lebocsátanók a Sión. akkor viszont a csapadékos időjárást esetleg követő aszály esetén nem volnánk képesek megakadályozni, hogy a tó vízszíne a megengedettnél lejjebb ne szálljon. A megejtett tanulmányok szerint a Balaton vízszínét az említett mederrendező munkálatok végrehajtása után is csak bizonyos, előre megállapítható határuk között, aránylag csekély ingadozás mellett leszünk képesek szabályozni, amit a Balaton vidékén lehullott csapadékmennyiség folytonos, éber számontartásával, a tó jelentékeny párolgásának a figyelembevételével és a siófoki zsilipnek ezek szerint való kezelésével érhetünk el. A Sió medrének a rendezési munkálatai 1913. évben vették kezdetüket s a háború alatt és az összeomlást követő években is -— csekély megszakításokkal — a lehetőség szerint folytattatván, ma már annyira előrehaladtak, hogy már csupán mintegy 2,600.000 iri' földmunkának az elvégzése van még hátra. Ezeken a mederrendezési munkálatokon kívül a hajózhatás érdekében szükséges lesz még a Sión levő hidakat átépíteni, vagy egynémelyikét felemelni. Ezek közül a juti közúti hidat vasbetonszerkezettel már át is építették. Ezeknek a munkáknak a befejezése után, amihez szükséges költségeknek a biztosításáról a törvényhozáshoz legközelebb benyújtandó új viziberuházási törvényjavaslatban történik gondoskodás, lesz csak lehetséges a csegéző hajózásnak a Sión való berendezésére áttérni, ami a legközelebbi jövőnek egyik igen fontos feladatát fogja képezni. Az említett 1908. évi beruházási törvény a Sió hajózhatóvá tételén kívül a balatoni kikötőknek a kiépítését és ezeknek állami kezelésbe való átvételét is felvette programmjába s erre a célra egymillió koronányi költséget irányzott elő, mert a legszükségesebb kikötőknek az emelkedő forgalom igényeihez képest való kiépítése nélkül, a Balaton kezdetleges hajózási állapotain nem lehetett volna segíteni. A Balaton rohamos fejlődése következtében ezen a téren több történt, mint amennyit a törvényben előirányzott, aránylag csekély összeg alapján remélni lehetett. Az állam sorjában kiépítette és saját kezelésébe vette a siófoki, a föld-
