A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
vízépítés 41 a Bodrogon és mellékvizein, a Sajón, a Körösön, a Maroson, a Began, a Murán és a Kulpán, nemkülönben a Balatonon vízlefolyási, hajózási és köz- gazdasági szempontokból szükséges szabályozási munkálatokat a bemutatott tervek elvei alapján végrehajthassa. E törvény a felsorolt célokra együttvéve 192 millió koronát engedélyezett azzal, hogy itt fel nem sorolt folyókon vagy patakokon is foganatosíthatók legyenek oly szabályozási munkálatok, amelyeknek államilag való elvégzése közgazdasági vagy egyéb szempontokból szükségessé válik, továbbá, hogy az állami kezelés alatt nem álló folyók vagy patakok szabályozására és vízmosások megkötésére is legyenek ez összegből államsegélyek adhatók. Erre Széchenyi-út. az utóbb felsorolt két célra azonban az engedélyezett összegnek csupán 5 szá- léka fordítható. Az engedélyezett 192 millió koronából az 1908. évtől kezdve vízibei uházások céljaira évenként 7 és fél millió korona volt igénybe vehető, úgy, hogy ezen törvénnyel hazai vizeink megkezdett rendszeres szabályozásának a folytatása további 25 évre biztosítva volt. Már az 1908. évi XLIX. t.-cikkel engdélyezett vízi beruházási költségek között fel volt véve az állami kezelés alatt nem álló. tehát nem hajózható vagy hajózhatóvá nem tehető folyók szabályozására mintegy 8 millió koronányí összeg. Ez az összeg azonban a törvény szerint legalább is 25 évre volt elosztva. így az évenként rendelkezésre álló költség oly csekély volt a szabályozás alatt álló folyók völgyeinek felső részében, azok mellékfolyóin, valamint az őket tápláló patakok rendezése terén mutatkozó szükségletekkel szemben, hogy a mezőgazdaság fejlődésével és a föld értékének az emelkedésével kapcsolatban közvetlenül gondoskodni kellett jelentékenyebb fedezetről, amellyel az e téren mind sürgetőbben jelentkező igényeket és szükségleteket az eddiginél jobban ki lehetett elégíteni.
