A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
VÍZÉPÍTÉS :s!> Vaskapu-szakaszon pedig + 120 cm.-es vízállásnál mindennemű hajóforgalom megszűnt s az útban levő árúkat ilyenkor már csak a Duna balpartján kiépített Széchenyi-út mentén ökrösszekereken lehetett továbbítani. Ezzel szemben a szabályozás végrehajtása után, — mint fentebb említettük, — orsovai -[- 1.0 m.-es vízállásig, melynél alacsonyabb a munkálatok befejezését követő, 1900—1915-ig terjedő 16 évben a hajózási időszaknak átlag csupán 16 napján következett be, 16 dm.-es terheléssel lehet az Aldunán veszélytelenül közlekedni. E két helyzetkép egymással való szembeállítása eléggé feltünteti, hogy a hajózási út e helyütt mennyire javult, s hogy mily óriási, számokban Széchenyi-út és emléktábla. ki sem fejezhető gazdasági hasznot jelentenek az Aldunán végrehajtott szabályozási munkák a dunai forgalomra. Ezeket az eredményeket eddig, sajnos, •sem nálunk, sem a külföldön nem méltányolták érdemük szerint. Az 1889. évi XVIII. t.-cikk az összes víziügyeket (kivéve a Vaskapu és a zuhatagok szabályozásának, valamint a budapesti kikötőnek és a mesterséges csatornáknak ügyeit) áttette a volt közmunka- és közlekedésügyi minisztériumból a földmivelésiigyi minisztériumba és ennek kebelében az orsz. vízépítési és talajjavító hivatalt, majd később, 1899. évben az Országos Vízépítési Igazgatóságot szervezték. A majdnem az összes víziügyeknek egy minisztérium kebelében való egyesítésétől kezdve azután nagynevű vízimérnökünk és nagymesterünk, a magyar vízügyi szolgálat tulajdonképeni megszervezőjének, Kvassay Jenőnek vezetése ^latt megindul az összes hazai vizeinknek rendszeres és egységes terv szerint való szabályozása. Ezekhez a nagyszabású munkálatokhoz szükséges anyagi 4*
