A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
36 VÍZÉPÍTÉS által szükségesnek elismert munkálatokat közös költségen hajtják végre olyan módon, hogy az érdekelt két állam évenként lehetőleg egyenlő munkamennyiségeket fog teljesíteni azokból a munkálatokból, amelyeket az állandó műszaki bizottság végrehajtásra elfogad és amelyekhez az illető kormányok a szükséges költségeket engedélyezik. Ezen az alapon már több év óta végzi a két állam saját partján, illetve területén a meglevő középvízszabályozó munkálatoknak fenntartását. Ugyanígy hajtják végre közös költségen a mederben — addig is, amíg e szakaszt a megindítandó kisvízszabályozás révén rendbehozzák, — azokat a gázlókotrásokat is, amelyek az őszi kisvízállások alkalmával a hajózás érdekében helyenként és időnként szükségessé válnak. E szakaszon még végrehajtandó kisvízszabályozási munkálatok azonban még nem jutottak túl a tervezés stádiumán. A magyar Felső-Duna szabályozásával egyidejűleg a magyar Duna alsó szakaszán is igen nagyszabású munkálatot hajtott végre hazánk. Ez a nagy munkálat a Vaskapu és az aldunai zuhatagok szabályozása. Már gróf Széchenyi István megkísérelte 1834—1835-ben Vásárhelyi Pál vezetése alatt az aldunai zuhatagokon keresztül egy állandó hajóútnak a megteremtését. Dojke-nál egy 114 m hosszú és 30 m széles csatornát robban- tatott ki és a többi akadály eltávolítására is tervet készíttetett Vásárhelyivel. A munkálat folytatása azonban kellő anyagi eszközök hiányában elmaradt és így az aldunai hajózó út állapotában lényeges változás nem történt. A közbejött zavaros politikai viszonyok miatt azután az aldunai hajózási út megjavításának a kérdése is teljesen elaludt s csak 1873-ban kezdtek vele ismét behatóan foglalkozni. Már az 1871-iki londoni szerződés VI. cikke kimondta, hogy a területileg érdekelt s a hajózási akadályokat eltávolító államok mindaddig hajózási illetéket szedhetnek, amíg a beruházott költségek meg nem térülnek. Miután ilyen módon a felmerülő költségek fedezetéről gondoskodás történt, 1873-ban a terv megállapítására egy nemzetközi bizottságot küldtek ki, amelynek részünkről Bodoky Lajos miniszteri tanácsos volt a tagja. Ez a bizottság 1874-ben el is készítette a tervet; ennek végrehajtása azonban az érdekelt államoknak kölcsönös bizalmatlansága és a munkától való vonakodása miatt halasztást szenvedett. Végre az 1878-iki berlini szerződés 57. cikke értelmében Ausztria-Magyarország nyert megbízást az Alduna szabályozására. A később lefolytatott tárgyalások eredményeképen Ausztria a munkálatok végrehajtására nyert közös mandátumot Magyarországnak engedte át, a felmerülő költségek fedezésére nyert ama joggal egyetemben, hogy ideiglenesen illetéket szedhessen. Ennek alapján a volt közmunka- és közlekedésügyi minisztérium újabb tervezetnek az elkészítését rendelte el. Ez 1884-ben készült el. A 9 millió forinttal előirányzott költségeket a törvényhozás az 1888. évi XXVI. t.-cikke! engedélyezte. A munkálatok befejezési időpontjául az 1895. év végét állapították meg. A munkálatokat 1889-ben kezdték meg. Az elfogadott tervezet szerint a következő hét munkahelyen kellett munkálatokat végrehajtani: 1. Az Ó-Moldovától 19 km.-re lefelé kezdődő Stenka nevű sziklapadon keresztül egy 825 m hosszú, 60 m széles és az orsovai mérce 0-pontjának megfelelő vízszín alatt 2.0 m mély, egyenes irányú csatorna volt kirobbantandó. 2. Ettől lefelé 14.8 km.-re fekszik a Kozle és> Dojke nevű sziklacsoport, amelyen át a fentebb közlött méretekben egy 2100 m hosszú csatornát kellett kivájni.
