A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)

Schick Emil: Ármentesítések

Rözsehengerek bebocsátása a vízbe.

A végrehajtott középvízszabályozásnak azonban nemcsak a fentebb vázolt kedvezőtlen hatása mutatkozott.

Mivel a szabályozásnak egyik főcélja volt az árvíz- és a jéglevonulási viszonyoknak a megjavítása, túlságosan kiegyenesítették a középvízi meder vonalazását. A hordalékos folyók természetének megfelelően azonban a kiegyenesített középvízi mederben a kisvíz sodra éppen olyan változó, kanyargós vonalat követett, mint azelőtt. Ennek azután az volt a következménye, hogy a kiegyenesített mederben a folyamnak a sodra nem tudott állandósulni, a kis-, közép- és nagyvízi sodorvonal még megközelítőleg sem esett össze. Ezért a sodor a párhuzamművek között úgyszólván minden nagyobb víz után átvetődött az egyik oldalról a másikra, mivel mindkét oldali szabályozási mű egyforma és egyenes volt és így a sodorvonal egyikben sem talált kellő vezetést. A folyam medre a párhuzamművek között is — úgy, mint a szabályozás előtt — felváltva, jobb- és baloldali, egymásba áthajló medencék sorozatából áll, melyek egymással az átmeneti ponton többé-kevésbé jól kiképződő gázló útján függnek össze. A középvízből a kisvízbe való átmenetnél — különösen ha az gyorsan, hirtelen apadással következett be — a sodornak említett átvetődése igen nagy zavarokkal járt s a közben képződött rossz gázlók a hajózásnak jelentékeny akadályául szolgáltak.

Megállapíthatjuk tehát, hogy -— bár a végrehajtott középvízi szabályozás eredményeképen az árvíz- és jéglevonulási viszonyok javulása és a partrombolások megakadályozása tekintetében igen jelentős eredmények mutatkoztak — a szabályozásnak másik kitűzött célja, a 2.0 m hajózási mélységnek a biztosítása még nincs teljesen elérve.

A folyamsodor fentebb említett folytonos vándorlásának a megakadályozására s az eközben képződő rossz gázlóknak jó gázlókká való átalakító-