A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
26 VÍZÉPÍTÉS 1831—1838-ig megejtették a Duna és mellékfolyóira vonatkozólag a hydro- grafiai felvételeket is, majd ugyanezeket az adatokat beszerezték 1830—1844 között az egész Tisza völgyére vonatkozólag Máramarosszigettől a torkolatig és ezzel megvetették az alapjait a későbbi egységes és rendszeres tervezéseknek, valamint az,ezek alapján megejtett, összefüggő szabályozásoknak. Az 1838. évben az ország fővárosát ért nagy árvízkatasztrófa hatására a közvélemény az összes folyók szabályozásának megindítását követelte és e mozgalom következményeképen az országgyűlés megalkotta az 1840. évi IV. t.-cikket, amely a szükséges teendők megállapítására és megfelelő javaslat- tétel céljából egy országos bizottság szervezését rendelte el. Ez az országos bizottság hosszú ideig tárgyalta a hatáskörébe utalt nagyfontosságú kérdéseket. Többi között 1842-ben vita tárgyává tette a vízépítési igazgatóságnak a Duna szabályozása ügyében elébe terjesztett jelentését, valamint a helytartótanács által ez ügyben felvetett kérdésekre Vásárhelyi Pál által adott válaszokat. E tárgyalások eredményeit magában foglaló jelentését fel is terjesztette az 1844. évi országgyűlés elé; ez azonban a javaslatba hozott munkálatok nagy költségére való tekintettel határozatot nem hozott. így a Duna szabályozásának az ügye -— dacára annak, hogy e kérdés megoldására közben gróf Széchenyi István is megbízást nyert, — hosszú időre lekerült a napirendről, annál inkább, mivel a szabadságharc, illetőleg az azt követő politikai viszonyok megakasztották e téren is a további tevékenységet. Egészen az 1870. évig — egyes helyi bajokat orvosló kisebb partvédő munkálatoktól eltekintve *— nem is került az egész Duna mentén valamely nagyobb arányú szabályozási munka kivitelre. A fentebb említett országos bizottság tárgyalásai során a későbbi szabályozási munkálatok végrehajtásának mikéntjére vonatkozólag egy igen fontos és irányadó elv alakult ki, amely abban állott, hogy a hajózás érdekében és a jégtorlódásokkal kapcsolatban létesítendő mederrendezési munkálatok költségeit fedezze az állam, míg az ármentesítés költségeit annak az érdekeltségnek kell viselnie, amely abból hasznot húz. Ez az elv később úgy a Dunán, mint a Tiszán megindult szabályozási munkálatok végrehajtásánál általánosságban érvényesült is, különösen, amióta az 1850. évi június hó 16-án kelt királyi nyílt parancs kimondotta, hogy „a folyó medrének a rendezése, jelesen az átvágások létesítése az állam terhét képezi, és az ezzel összefüggő műszaki és adminisztratív szolgálat költségei szintén az államot terhelik”. Folyóink szabályozására vonatkozó későbbi törvényeinket is ennek az elvnek szem előtt tartása mellett alkották meg. Ezeknek, a további fejlemények megérthetése céljából fontos előzményeknek előrebocsátása után tárgyaljuk most azokat a folyószabályozási munkálatokat, amelyeket az 1867. évi kiegyezést követő alkotmányos élet meg- indultával, egyletünk megalapítása után a Dunán és mellékfolyóin végeztek. Tulajdonképen csak 1867 után indultak meg a rendszeres és egységes terv szerint végrehajtott munkálatok, amelyeknek célja volt a rendszeres vízlefo- lyási viszonyoknak a megteremtése, az eddig végtelen károkat okozó jégdugulásoknak és partomlásoknak a megakadályozása, valamint a folyók hajózási viszonyainak a megjavítása.
