A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
8 vízépítés Az 1846-tól 1850-ig végrehajtott Tisza-szabályozási és ármentesítési munkálatoknál azonban a társulatok mindkét feladat elvégzését a maguk kötelességének tartották és csak ettől az utóbbi időponttól kezdve különül el ennek a két feladatnak végrehajása olyképen, hogy a folyószabályozás, vagyis a mederrendezés -— legalább is az állami kezelésbe vett folyókon —- az állam, az ármentesítés pedig az érdekeltség feladata. Bár a Tiszavölgyi társulat Vásárhelyi vagy Paleocapa tervének elfogadása ügyében még nem döntött, a munkálatok, egyelőre Vásárhelyi tervezete szerint, egyes társulatoknál már 1846-ban megindultak. Az 1847. évi nagygyűlésen pedig a Tiszavölgyi társulat is hozzájárult az időközben felsőbb helyen is jóváhagyott Paleocapa-féle tervezethez. A két tervezet között elvi különbség nem állott fenn. Mindkét tervezet a rendszeres és kedvezőbb vízlefolyási viszonyokat az által reméli elérni, hogy a Tisza rendkívül kifejlett kanyarulatainak átvágásával a folyó hosszát megrövidítik és ezáltal esését jelentékenyen növelik. A két tervezet között csak abban volt a különbség, hogy Vásárhelyi a folyó megrövidítését nagyobb mértékben kívánta eszközölni, amennyiben Tisza-Ujlaktól a torkolatig 120 átvágás létesítését hozta javaslatba. Ezzel szemben Paleocapa csupán 21 átvágást kívánt végrehajtani s ezeket is csupán Tokajtól lefelé javasolta megépíteni. Vásárhelyi a védőgátak tervezetét nem készítette el s csupán általánosságban nyilatkozik ezekről, míg Paleocapa a védőgátak kiépítésére helyezte a fősúlyt és ezeknek a tervezetét részletesen kidolgozta. Az időközben kitört szabadságharc alatt szüneteltek a munkálatok és azok csak a fentebb említett nyíltparancs alapján indultak meg újra, de e parancs feloszlatta a Tiszavölgyi társulatot és az ügyek vezetésére a Tisza- szabályozási központi bizottságot szervezte. Milléri belvíz-zsilip.
