A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Zuber Ferenc: Vízrajzi szolgálat
VÍZÉPÍTÉS 171 rendű vízrajzi fixpontok részben hatalmas, mintegy 2000 kg súlyú betontömbökbe ágyazott faragott kövek, részben szilárd és sülyedésnek, ülepedésnek ki nem tett régi épületekbe befalazott bronztáblák. Ezeken az elsőrendű fixpontokon kívül az említett Tisza-szakaszon még 600 darab másodrendű fixpontot építettek és határoztak meg. A Duna mentén 1893—1895. években a Vízrajzi Osztály összesen 315 elsőrendű vízrajzi fixpontot létesített, még pedig a Dévény—budapesti szakaszon 74, a Budapest—titeli szakaszon 163, a Titel—orsovai szakaszon 78 darabot. Ezeknél a munkálatoknál a katonai lejtmérést vették alapul és pedig a tiszai lejtezés a szolnoki, a dunai pedig a rákosi katonai főfixpontból indult ki. A tiszai és dunai lejtmérésen kívül a Vízrajzi Osztály még két nagyobb magasságmérést hajtott végre, és pedig 1892-ben a Balaton körül, 1893. évben pedig a Bodrog mentén. A közel kétezer fixpontból álló hálózat jókarbantartása és reambulálása a Vízrajzi Osztálynak fontos, állandó feladata. A fixponthálózat kiépítése lehetővé tette a folyók mederviszonyainak megállapítását és pontos felvételét. Mint már említettük, a Tisza mentén 300 nyilvántartási szelvényt állapítottak meg, melyek jórészt egybeestek a régi Vásárhelyi-féle szelvényekkel. Ezek a nyilvántartási szelvények átlag 2.5 kilométernyire vannak egymástól s helyük mindkét parton mintegy 200 kg súlyú, jól megalapozott kővel van rögzítve. E kövek fedőlapja egyúttal másodrendű vízrajzi fixpont. E főszelvények közt -— átlag 7—800 méter távolságban — közbeiktatott szelvények vannak, melyek azonban nincsenek kövekkel megjelölve. A Tiszán így összesen 958 szelvényt jelöltek ki, melyeket a Vízrajzi Osztály az 1891. év folyamán részletesen meghatározott. A dunai nyilvántartási szelvények száma 496; ezek az 1901—-1908. években kerültek felvételre; a Duna parti térképeinek reambulálási munkálata is ezekre az évekre esik. A felvett magasságmérési és mederfelvételi munkálatokkal egyidőben megkezdődtek a fontosabb folyóvizeken a sebesség- és tömegmérések. A Vízrajzi Osztály felállítása előtti időkből úgyszólván semmiféle használható tömegmérési adat sem maradt fenn. Vásárhelyi által az 1830-as években a Dunán az akkori primitív eszközökkel végrehajtott néhány mérésen, Horváth műegyetemi tanár 1876. évi mérésein s néhány foi.vammérnöki hivatalnak 1879—1884. években történt szórványos próbálkozásán kívül rendszeres víztömegmérés Magyarországon nem volt. Az első rendszeres mérést a Vízrajzi Osztály 1887. évben hajtotta végre a Tiszán s ettőlfogva a háború kitöréséig minden évben számos sorozatos méréssel állapította meg a folyók másodpercenkénti vízhozományát a legkülönbözőbb vízállásoknál. A mérések eleinte Woltmann-, Amsler-, Harlacher- és Kvassay-féle szárnyakkal, 1895 óta pedig kizárólag a Hajós-féle szárnyakkal történtek. Kisebb folyóknál a pontonkint fenékig érő mérést, nagyobb folyókon pedig a részletező mérést alkalmazták. A javított, golyóscsapágyú Hajós-szárny (szerkesztette néhai Hajós Sámuel min. tanácsos) kiváló műszernek bizonyult, mely a legjobb külföldi típusokkal is kiállja a versenyt. Az a szoros összefüggés, ami a légköri csapadék és a folyók vízjárása között van, szükségessé tette, hogy a csapadékok megfigyelésére is kiterjesz-
