A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Viczián Ede: Vízierők
vízépítés 115 A ferencfalvi völgyzárógát (felülről nézve, még üresen). müve céljául, hogy a különleges magyar viszonyok között a vízimérnököknek a vízierőtelepek megépítéséhez és megtervezéséhez segítséget nyújtson. Míg az országos állami fölvétel a hegy- és dombvidékekkel foglalkozott, — lelkes vízimérnökeink konkrét terveket dolgoztak ki, melyek közül nem egy a hajózható vagy hajózhatóvá tehető folyók vízierőhasznosítását tűzték ki célul. A Duna különösen megragadta többek figyelmét, közöttük elsőnek Schmidthauer Antal a mosonyi Dunaággal foglalkozott; a nagy Duna másik oldalán, valamivel később dr. Hoór Tempis Mór és Steller Antal nagyméretű erőműcsatornát tervezett. Viczián Ede pedig a soroksári Dunaág vízierőkihasználásának a problémáját oldotta meg úgy, hogy a megoldás egyúttal a soroksári Dunaág szabályozásának az alapgondolatait is tartalmazta. A m. kir. földmívelésügyi minisztérium kiadásában jelent meg ez a mű, melyet a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1912-ben a nagy aranyéremmel tüntetett ki. Kovács Sebestyén Miklós a szentendrei Dunaág erőkihasználását tervezte meg. E terv azonban még nem került nyilvánosságra. Bánki Donát Vaskapu vízierőkihasználási tervezete európai hírre tett szert. Dr. Benedek József a Vág és Sajó vízierőtervét kiváló éleslátással készítette el. Jankó Miklós a máramarosi vízierőket világította meg. Rupcic György a Garammal, Rohringer Sándor a Popráddal, Hennáddal és Rábával foglalkozott. Sajó Jenőnek, dr. Hoór Tempis Mórnak és Lenardvzzi Jánosnak számos vízierőtelep megtervezése és megépítése köszönhető. A vízierőtelepek modern értelemben vett építése hazánkban a múlt század utolsó évtizedében kezdődött meg. Ezekről az első részletes statisztikát Straub Sándor szerkesztette, de adatgyűjtéseit csak a közcélra szolgáló elektromos áramfejlesztőtelepekre terjesztette ki. Statisztikája az 1893—1911 időközben