A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Viczián Ede: Vízierők
130 vízépítés 3800, mintegy 38.000 lóerővel. A többi 16.200 kisebb malom átlag 3—4 lóerővel mintegy 56.000 lóerőt képviselhetett. A malmok hasznosított víziereje tehát az egész országban 90—100.000 lóerő lehetett, ami 15—16% hatásfokkal számítva, kisebb vízfolyásaink természetes hajtóerejéből több mint 600.000 nyers lóerőnek a lefoglalását jelentette. Elvitathatatlan, hogy e vízimalmok hazánk közgazdasági életében hosszú ideig nagyon jó szolgálatokat tettek, egészen addig, amíg a bárhol létesíthető gőzmalmok, benzinmotoros stb. malmok háttérbe nem szorították őket és amíg az általuk lefoglalt vízi és föld a mezőgazdaság számára más módon nem vált értékesebbé. A nagyobb hatású vízierők rendszeres fölvétele érdekében az első előterjeszA hidegszamosi vizier ötele p iszapmedencéje. tést a kormányhoz az 1880-as évek végén Lonszkij Adolf máv. felügyelő tette meg — valószínűleg a vasúti vontatás érdekében —, anélkül azonban, hogy kezdeményezését siker koronázta volna. Néhány évvel később a székelység ipari fölsegítése céljából foglalkozott rövid ideig a kormány újra a vízierők kihasználásának gondolatával, amit azonban tettek nem követtek. A harmadik, eredményesebb kezdeményezés 1894-ben Straub Sándortól, a m. kir. technológiai iparmúzeum későbbi igazgatójától eredt, aki a hazai vízfolyásokban rejlő hajtóerőknek az ipar céljaira való felhasználása érdekében tett a kormánynak előterjesztést. Ennek eredményeképpen jelentek meg azok a rendeletek, melyek a m. kir. államépítészeti hivatalok és a m. kir. kultúrmérnöki hivatalok föladatává tették a vízierők összeírását. Ez meg is történt, de nem elégítette ki sem azokat a kívánalmakat, amiket a fokozódó mértékű ipari érdeklődés támasztott, sem azokat a követeléseket, amiket az elhelyezkedni kívánó, de a biztos számítási
