A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Pogonyi György: Egyéb folyami kikötők és a téli kikötők
VÍZÉPÍTÉS 95 rézsüs, illetőleg függőleges partkiképzéssel, hatalmas híddaruval, a legmodernebb szénszállító berendezéssel. Óbudai kikötő. Ipari és téli kikötő. Két részből áll: nevezetesen az Első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság hajógyára mellett a budai nagy szigetnél levő belső medencéből és a budai nagysziget és Óbuda belsősége között elvonuló Dunaág alkotta külső medencéből. A belső medence területe 8.6 hektár, bejáratának mélysége a O-vízszín alatt 1.5 méter, a külső medence használható területe 15.6 hektár, bejáratának mélysége a O-vízszín alatt 2.10 m. A belső medence parthossza 1155 méter, a külső medence parthossza 2685 méter. A belső medencében mintegy 70 gőzös, 17 uszály, 8 dereglye, a külső medencében 26 különböző nagyságú csavargőzös, 256 uszály és 10 dereglye találhat menedéket. A belső medencét a Dunagőzhajózási Társaság hajógyára foglalja el modern berendezéssel. Budapesti rakodópartok. A mintegy 11 km hosszúságban kiépített budapesti rakodókról — miután azokról a csepelszigeti kei'eskedelmi kikötőről szóló fejezetben bővebben történik említés — csak igen röviden azt mondhatjuk, hogy azok inkább az árvizek ellen és szépészeti szempontból készültek, mint modern kikötőnek. Vasúti csatlakozás a Dunaparti teherpályaudvart kivéve sehol sincs, a tárházak alacsonyak, gépi szállító berendezés nélkül. A forgalmat a hajóstársaságok által újabban beállított úszó- és fix-darukkal, de még jelentékeny részben emberi erővel bonyolítják le. Legnagyobb forgalom a Vámház előtti rakodóparton van, hol a főváros élelmezésére hajón felhozott gyümölcs- és zöldségfélék kirakása történik. A budapesti rakodópartokat ki fogja egészíteni az új kereskedelmi és ipari kikötő. Jelenleg egyedül a Dunaparti teherpályaudvar az a hely, hol bár primitív módon, de mégis át lehet rakodni vasútról hajóra, vagy viszont. Itt van a 32.000 tonna befogadóképességű gabonaelevátor is, melynek berendezése azonban már elavult. A budapesti országos kereskedelmi és ipari kikötőt külön fejezetben tárgyaltuk. Lágymányosi kikötő. Egyelőre még kizárólagosan téli kikötő. Az összekötő vasúti híd alatt 1897—1902-ben épült. A kikötő használható területe egyelőre hét hektár; a bejáratot évenként a 0-vízszín alatt 2.00 m mélyre kotorják ki. A kikötőben elfér 150—160 vízijármű. Főképpen azok a járóművek használják, melyek hirtelen jövő jégzajláskor az óbudai vagy újpesti kikötőt már nem bírják elérni. A Hengermalom és egyéb malmok rakodói. Gabona-rakodó a lágymányosi téli kikötő alatt, rézsüs kőparttal ellátva, a Dunaparton, teljesen modern gabonaelevátorral és malomberendezéssel. A Duna mellett levő egyéb fővárosi malmok is megfelelő berendezéseket létesítettek, hogy hajóból gépi erővel legyenek képesek a gabonát a malomba beszállítani. Weiss Manfréd-gyár rakodója. Gyári rakodó, a nvilt Dunán vasbetonból készült függőleges partfallal. Jelentékeny forgalom van rajta, különösen nyersanyagban és szénben. Átemelés gépi üzemű darukkal történik. Az Atlantika Rt. rakodója. Budafokon a Háros-szigeten; az utóbbi években létesült közraktárral és eddig két nagy ipari teleppel. Dunapentelei kikötő. Téli kikötő. E téli kikötő a Duna-folyam rácalmás— paksi szakaszán 1904. évben végrehajtott szabályozások keretén belül létesült, úgyhogy a dunapentelei ágat a hajóállomáshoz vezető úttal teljesen elzárták. A kikötő használható területe 24 hektár, a jobbpart hossza 1600 m. a baloldali
