A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Fábry Frigyes: A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő
92 VÍZÉPÍTÉS A soroksári Dunaágon a szabályozási munkálatokat még a háború előtt indították meg, a felsőtorkolati, később Kvassay Jenőről elnevezett Kvassay- hajózózsilip építésével. A háború befejezése után a soroksári Dunaág és a kikötő munkálatait egyesítették és azoknak végrehajtását a soroksári Dunaág rendezési munkálatainak m. kir. kirendeltségéből alakitott Kikötőépítő Igazgatóságra bízták. Az akkori súlyos pénzügyi viszonyok, az ú. n. proletárdiktatúra, a román invázió, az építőanyag hiánya, adminisztratív nehézségek, stb. a munkát rendkívül megnehezítették. Az építkezésben nagyobb lendület állott be 1921-ben, amidőn a kormány elhatározta a szükséges költségeknek a rendelkezésrebocsátását és a munka menetének gyorsítása végett azok végrehajtását külön kormánybiztosságra bízta. Ezóta a munkálatok gyorsabb ütemben haladtak előre s a nagyszabású tervezetnek túlnyomó része már el is készült. A még hátralévő, aránylag kisebb, nagyobbára kiegészítő munkálatokat 1929-ben fejezik be. A fönt ismertetett összes építkezések, kivéve a székesfőváros helyi kikötőjét, az állam költségén létesültek és mintegy 43 millió pengőbe kerültek. Téves volna azt hinni, hogy a munkálatok befejezése után az új kikötőben egy csapásra pezsgő élet fog megindulni. Ehhez — mivel a nagyobb tömegeket mozgató víziforgalom kifejlődése általában jelentékenyen lassúbb, mint a vasúti forgalomé, — hosszabb időre és céltudatos, forgalomfejlesztő tevékenységre van szükség. De viszont bizton remélhető, hogy, ha a gazdasági viszonyaink a szomszédos államokkal megfelelő rendezést nyernek s a Dunán a forgalom tovább is olyan jelentékeny módon fog fejlődni, mint ez 1925—27. közt történt, akkor kikötőnk mihamar nagyon fontos tényezője lesz közgazda- sági életünknek. A soroksári Dunaiig alsó torkolati hajózózsilipjc (átépítés befejezésit).
