Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
Talpas betoncsövekből, az egyik oldalon tiltós csőfejjel összeállított csőátereszt mutat a 2.30. ábra. Az egyes elemek kötését általában cementhabarccsal oldják meg, de ha mozgásokra lehet számítani, bitumenes tömítőanyagot lehet a hézagokba helyezni. A legtöbb vízáteresztő műtárgy az egyéb területeken is széles körben alkalmazott 60-80-100 cm átmérőjű egyszerű vagy talpas betoncsövekre épül. Ezekhez különféle csőfejek, aknaelemek készülnek. 2 Kisebb és közepes belvízcsatornába (kb. 3-4 m/s víz- szállításig) a keresztezési műtárgyaknál is alkalmazott típusműtárgyak aknás változatait lehet zsilipnek adaptálni. A zsilipszerkezeteket ebben az esetben célszerű valamelyik keresztezési műtárggyal (áteresszel) kapcsolni. A műtárgyak vagy egy monolit egységből állnak, vagy zsilipaknás csőfejből, esetleg közbenső csőtagból és egyszerű csőfejből tevődnek össze. A közutak és vasútvonalak alatt átvezetett csöves műtárgyaknál s£abváriy^_vagy_tÍ£ustervek ismeretesek, és a vízépítési tervezőnek csak a hidraulikai méreteket és ezek alapján az adott viszonyoknak legjobban megfelelő és leggazdaságosabb megoldást kell kiválasztania. A különböző célú töltések vagy gátak alatt vezetendő csöves műtárgyak esetében ugyancsak ismeretesek típustervek, pl. a Vízügyi Tervező Vállalat típusterv-anyagából. Ebben az esetben is tehát a tervezési feladat elsősorban a vízgazdálkodási és hidraulikai helyzetnek legjobban megfelelő terv megválasztása. A műtárgyak statikai és hidraulikai méretezésére, a szükséges talajmechanikai feltárások mértékére szabványok vannak. 2.30. ábra 91
