Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)

2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)

A 2.25. ábra kővel, Illetve betonlapokkal burkolt ré­zsüt mutat. A burkolatokat homokos-kavics ágyazatba rakják. A csatornarézsűk burkolásának más, főként belsőségek­ben használt módja a támfalak alkalmazása. Ezek nemcsak a csatornaszélességet csökkentik, hanem a földnyomásnak is ellenállnak. A támfal a meder teljes, vagy csak meghatáro­zott magasságára építhető, ez utóbbi esetben kővel vagy gyep­téglával burkolt rézsűben folytatódik (2.26. ábra). A belvízcsatorna nyomvonalát különféle vezetékek (ivó­víz, szennyvíz, gázvezetékek, postai vagy elektromos kábe­lek, illetve légvezetékek) is keresztezhetik. Gondoskodni kell arról, hogy a csatorna építése és fenntartása során a vezetéket semmiféle károsodás ne érhesse. Meglevő belvíz- csatorna vezetékkel való utólagos keresztezése esetén a belvízcsatorna üzemelőjének kell a keresztezés kialakításá­val kapcsolatos követelményeket megadnia, és a vezeték ter­vezőjének kell ezekhez alkalmazkodnia. A belvízcsatornákat fenékszint alatt keresztező veze­tékeknél a fenntartási vagy bővítési kotrások veszélyeztet­hetik a vezeték épségét. A vezeték védelmére szükség lehet - különösen kisebb csatornáknál - a csatorna 5-10 m-es sza­kaszának burkolására és a keresztezési hely táblával való megjelölésére. Egyes esetekben megfontolandó a vezeték védő­csőbe való helyezése. Sor kerülhet a vezeték vízszint felet­ti átvezetésére is, mégpedig vagy önálló csőhíd, illetve ön­hordó csőszakasz alakjában, vagy hídra, zsilipre függesztve. 80 2.26. ábra 2.25. ábra

Next

/
Oldalképek
Tartalom