Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
A hullámtéri csatorna a főcsatornának az árvízvédelmi töltésen túli (a hullámtérben haladó) szakasza. A főcsatorna nyomvonalának megtervezését befolyásolja a befogadó és azt azt kísérő árvízvédelmi gát egymáshoz viszonyított helyzete is. A főcsatorna betorkollásánál kerülni kell azt a helyet, ahol az árvízvédelmi gát távol húzódik a befogadó folyótól, mert ott hosszú hullámtéri csatornaszakasz szükséges, aminek a fenntartása költséges és állandó gondot okoz. A befogadó árvize ugyanis a hullámtéri csatornát feliszapolja és meg is rongálja. Hasonlóképpen kedvezőtlen a befogadó folyó domború partja is, mert a fel- iszapolódás ott is bekövetkezik. Duzzasztógátakkal bőgőkre osztott, tehát csatornázott befogadó esetében a főcsator na torkolatát természetesen a duzzasztógát alá helyezzük, még akkor is, ha a főcsatornát meg kell hosszabbítani, mert ezzel a szivattyútelep építését esetleg elkerülhetjük. Álta lánosságban mondható, hogy a költségek csökkentése érdekében törekedni kell a gravitációs bevezetésre, még a főcsatorna meghosszabbításának árán is, a gazdaságosság határain belül. A mellékcsatornák a főcsatornába torkolló csatornák, amelyek általában a vízgazdálkodási társulatok kezelésében levő helyi jelentőségű közcélú csatornák. Nyomvonalukat a települések adottságaihoz, a közlekedési hálózathoz, továbbá a nagyüzemi gazdálkodás követelményeihez alkalmazkodva úgy kell kialakítani, hogy lehetőleg a mélyvonulatokban haladjanak. A főcsatornához való csatlakozást- úgy kell megoldani, hogy káros kimosódás és feliszapolódás ne álljon elő. Szükség esetén ezért torkolati műtárgyat, esetleg megfelelő burkolatot kell tervezni. Az árvízvédelmi töltés menti vízlevezető csatorna gyűj ti össze a hullámtérből a töltésen át, és a töltés alatt a mentett terület felé szivárgó vizeket. Az árvízvédelmi töltéstől a vele párhuzamosan kialakítandó csatornát olyan távolságban kell megépíteni, ahol már nem fenyeget a csatorna szelvény által meggyengített fedőréteg törése. A vízszállító csatornahálózatnak a fő- és mellékcsator nákból álló vázát egészítik ki az egyes üzemeken belüli gyűjtőcsatornák és a táblacsatornák. —‘ Amíg a főcsatornánál és a nagyobb mellékcsatornáknál nagyon fontos a terepalakulatoknak, a meglevő helyi mélyedéseknek, esetleg szabálytalan vonalaknak is a megtartása, nyomvonalukban éles törés ne legyen, a kisebb csatornákkal már sokkal inkább alkalmazkodni kell a nagyüzemi táblákhoz, a lehető párhuzamos vonalvezetésükhöz, még kisebb - persze ésszerű határig megengedett - többlet földmunka árán is. Nyomvonaluk már erősen törhet, hiszen az áramlási feltételek már másodrendűek. A táblacsatornákat a nagyüzemi tábla határán vezetjük úgy, hogy a talajművelést ne akadályozzák. Az útmenti árkok megfelelő magassági és keresztmetszeti kialakítással felhas nálhatók üzemi csatornának is, ezzel az utak állaga is javítható. 74
