Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
A szakirodalomban megjelent olyan megállapítás, hogy a csapadék-jellegű belvizek kárainak fő oka a talajban rendelkezésre álló csekély tározótérben keresendő, míg a levezető rendszer műveinek elégtelenségei csupán másodrendű okoknak tekintendők, a belvízkárok fő oka tehát nem a levezető művek vízszállító képességében, hanem magán a területen, annak talajaiban keresendők. A vízháztartási egyenletek alkalmazásánál általában nem számoltak a talaj tározóterének a megelőző csapadékok által való kisebb-nagyobb mértékű feltöltődésével, így a valóságosnál kisebb elvezetendő vízmennyiségeket kaptak. Az 1940-es években, és az ötvenes évek elején tehát kétféle módszer is létezett egymással párhuzamosan, az ösz- szegyülekezési és a vízháztartási egyenletes, amelyekhez járult harmadikként a gyakorlati belvízrendező mérnökök tapasztalatokkal alátámasztott becslési módszere. A belvíz hidrológiájában uralkodó bizonytalanságok miatt, egységes elvek kialakítása érdekében hozták létre a szakterülettel foglalkozó, az összes tudományágat, valamint a gyakorlatot képviselő szakemberekből a "Belvizrendezési Bizottságot". A bizottság munkájának egy, a gyakorlati szakemberek tapasztalatait legjobban tartalmazó eredménye a fajlagos vízhozam közelítő értékeinek meghatározására szolgáló táblázat. Ez a téli félév csapadékösszegének, valamint a vízgyűjtő terület kiterjedésének, domborzati helyzetének és talajfizikai sajátságainak függvényében ad módot becslésre. Az 1954-ben készült (első) Országos Vízgazdálkodási Keretterv belvízrendezési fejezetében az előirányzott fejlesztéseknek ez a táblázat szolgált alapjául. A Bizottság eredményei nemcsak a gyakorlati tanulmányok készítéséhez jelentettek komoly segédeszközt, hanem olyan elemet is tartalmaztak (hatékonyság, komplex vízgazdálkodás kérdése stb.), amelyek a további kutatásokra ösztönöztek. 2.2.6 Hatékonysági kérdések összefonódása a belvíz hidrológiájával Az 1950-es években a belvízi fejlesztéssel kapcsolatosan fokozatosan előtérbe került az a kérdés, hogy mekkora mértékben érdemes a belvízrendezés fejlesztésével foglal- kozni? Sürgetően szükségessé vált a belvízrendezéssel kapcsolatos hatékonysági kérdések beható vizsgálata, ez pedig elválaszthatatlan volt a hidrológiai jelenségek és a mező- gazdasági termelés közti kapcsolatok alapos tanulmányozásá- tól. Mindaddig, amíg a belvízrendezés a mezőgazdaság alap- feltételeit veszélyeztető vízmennyiségeknek az elvezetését jelentette viszonylag kezdetleges körülmények közptt, legfeljebb elvileg merült fel az a kérdés, hogy ezt a tevékenységet meddig kell fejleszteni. A belvízrendezés és a mező- gazdasági művelés kapcsolata nem szorult a finomabb összefüggések vizsgálatára, és az anyagi lehetőségek amúgy is 29
