Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)

3. Árvízmentesítés és árvízvédelem

3.7.4 Védekezés a talajtömbön átszivárgó víz káros hatásai ellen

Az egyik legveszélyesebb jelenség a töltés alatt, a ta- lajtömbön átszivárgó víz hatására fenyegető hidraulikus talajtörés. Itt a legfontosabb a jelenség pontos felismerése és a megfelelő védekezési mód megválasztása. Hidraulikus talajtörés veszélye három esetben fenyeget:

a) vízzáró fedőréteg nélküli vízáteresztő talaj,

b) vízáteresztő talajon fekvő vékony vízzáró fedőréteg, illetve félig áteresztő fedőréteg, és

c) vízzáró fedőréteg alatt fekvő szikes talaj esetén.

a) Az első esetben az áramlás az árvíz hatására a talajtömbben is gyorsan kialakul. A vízszint emelkedésével a talajban az áramlási nyomás, a felhajtóerő hatására először a felszín közeli szemcsék, majd a mind mélyebben fekvő rétegek anyaga lebegő állapotba kerülhet. A talaj teljesen fellazul, mely fellazulás a töltés alá is behatolhat. Az így teherbírását vesztett talaj a töltés súlyát nem bírja el, összeomlik.

Védekezni lehet a szivárgási hossz növelésével úgy, hogy a fellazult területeket vízáteresztő anyaggal, pl. folyami kaviccsal vagy durva homokkal terhelik. A terhelés súlya nagyobb legyen, mint a felhajtóerő.

Ha vízáteresztő anyag nincs, a mentett oldali áramlási nyomás csökkentésével lehet védekezni úgy, hogy 50x25 m-es ellennyomó medencéket alakítanak ki a gát mentén, melyekben összegyűjtik az átszivárgó vizet, és ennek ellennyomó hatását használják a hidraulikus talajtörés veszélyének leküzdéb) A második esetben a vízáteresztő talajon átáramló víz hatására nyomás alá kerülő talajvíz a vékony vízzáró fedőréteget felemeli és áttöri, illetve a félig vízáteresz185

3.33. ábra