Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
3. Árvízmentesítés és árvízvédelem
Térfogatváltozási különbség állhat elő egy töltésben abból, hogy a töltéseknek vízzel telítődött része megduzzad, a felsőbb, szárazabb rész térfogata azonban - különösen, ha a töltés felülete napsütésben szárad is - nem változik. Ez a szárazon maradt rész tehát az alsó rész duzzadására megreped (3.27/a ábra). De duzzadáskülönbséget, ezzel pedig hossz- vagy kereszt irányú repedéseket jelenthet a töltések felületén az is, ha a töltésben különböző térfogatváltozó tulajdonságokkal rendelkező talajok, pl. Szeged környékén ártéri homokosagyag és az igen erősen duzzadó fekete rétiagyag vegyesen kerültek beépítésre (3.27/b ábra) , vagy az, ha a töltés egyes rétegeinek a tömörsége között nagy a különbség, mint pl. egyes utólagosan erősített töltésekben (3.27/c ábra). Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy az ilyen repedések a töltések állékonyságát nem veszélyeztetik jelentősebben. Ha viszont keresztirányban keletkeznek repedések (pl. egyenlőtlen süllyedések következtében), azok már veszélyesek, mert ezekben jelentős vízáramlás indulhat meg. A hazai töltéseket már többször erősítették, a rézsüt laposították. A régi és az új töltésrészek határvonalában általában vízvezető kontúrsávok vannak, melyekbe árvízkor a víz bejuthat, ezek jobban átáznak, s a víz ezeken keresztül a töltés mentett oldalára jut (3.28/a ábra), kontúrszivár- gás alakul ki. Itt azonban, ha kilépése az újonnan épített mentett oldali rézsű miatt gátolva van, nyomása megemelkedhet, szélső esetben elérheti az árvíz magasságát is, és ennek következményeként a töltés mentett oldali rézsűje felszakadhat, megcsúszhat (3■28/b ábra). 181 3.27. ábra