Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
3. Árvízmentesítés és árvízvédelem
Ha m • ^ szorzat - a kötöttebb réteg súlya - az m^ 'jértéknél kisebb, akkor a felhajtóerő a kötöttebb réteget a mentett oldalon fel fogja szakítani, és talajtörés következik be. Az árvízvédelmi gátak alatti szivárgásnak egy másik fontos és gyakori esete, mikor a vízzáró fedőréteg alatt vízvezető kavicsos réteg van, továbbá a hullámtér keskeny, és így a gát közel kerül a mederhez. Ebben az esetben a szivárgás közvetlenül a mederből indul meg (3.12. ábra), és így a nyomásvonal kiindulópontját a vízszint és a meder partvonalában emelt függőleges vonal metszéspontja adja meg. Homogén altalaj esetén elméletileg I= konstans, és a nyomásvonalnak - legalábbis a töltésig - egy ferde egyenesnek kellene lennie. A VITUKI mérései szerint azonban a nyomás alulról konvex, ami egyrészt azt bizonyítja, hogy a kavicsos talajban a víz áramlik, másrészt pedig azt, hogy a réteg ellenállása a meder felől a töltés felé haladva csökken. Ennek oka, hogy a mederből beszivárgó hordalékos víz fokozatosan eliszapolta a szivárgó réteg legközelebb eső szakaszát. A nyomásvonal görbültségének ez a fő oka, de ezt befolyásolhatja a vízvezető réteg elvékonyodása is. A nyomásvonal alakja, helyzete a vízvezető réteg szemszerkezetétől függ: a durva homokos kavics esetében a nyomásvonal magasabb, mint finom homok esetén. A mentett oldalon bekövetkező hidraulikus talajtörés veszélye annál nagyobb, minél durvább szemcséjű a vízvezető réteg, minél nagyobb a hullámtéri vízmélység, és minél közelebb van a gát a mederhez. A nyomásesés áramlás menti csökkenésének fő oka a vízvezető réteg eliszapolódása, kolmatálódása. Ha az eredeti nyomásvonal olyan magas értékre emelkedik, hogy a mentett oldalon vagy a fedőréteg repedésein át áramlás indul meg, akkor a nyomásvonal leszorítása érdekében a mentett oldali rézsüláb mellett, vagy annak közvetlen kör156 3.12. ábra