Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
3. Árvízmentesítés és árvízvédelem
Ezek szerint v.,k. és. H ismeretében számítható a szükí í — séges B talpszéleslüg. Bligh a konstans reciprok értékét B C = —■ adta meg táblázatosán különböző talajnemekre több H mint 300 gát vizsgálati adatai alapján. Lane több okból revízió alá vette Bligh módszerét, és részben a szivárgási úthossz számítását, részben a C tényező értékét módosította. Egyik feltételezése az volt, hogy a k tényező értéke vízszintes szivárgásnál nagyobb, mint függőleges irányú szivárgásnál. Ezért a függőleges irányú szivárgási hosszat a teljes értékével, a vízszintes szivárgási hosszakat pedig csak 1/3 értékével veszi számításba. A 3.10. ábra a hidraulikus talajtörés szempontjából kritikus szivárgási úthossz meghatározását mutatja résfal vagy szádfal esetén. Bligh szerint: Lane szerint. V Jtt 2É ♦ 1 3.10. ábra A kérdés vizsgálatával más kutatók (pl. Zamarin) is foglalkoztak, és adtak javaslatot a C értékére. Árvédelmi gátjaink azonban legnagyobbrészt nem közvetlenül kerülnek a kavicsos, szemcsés áteresztő altalajra, hanem ezen legtöbbször egy sokkal kevésbé áteresztő, félig kötött talajréteg fekszik, és csak erre épül a töltés (3.11. ábra). A töltés alá szivárgó víz tehát elsősorban a kavicsos alsó rétegbe fog mozogni, és a felsőbb rétegben vízszintes irányba mozgó szivárgás a töltés alatt elhanyagolható. Ha az árvédelmi töltés távolabb fekszik a medertől, akkor árvíz idején a gát alatt átszivárgó útja úgy képzelhető el, hogy a víz függőleges irányban szivárog a kötött rétegen át előbb a kavicsos alsó rétegbe, ezen a rétegen át vízszintes irányban szivárog a töltésszélességnek megfelelően, és itt újra függőleges irányba emelkedik fel a terepszintig. A közelítő vizsgálatnál ebben az esetben feladatunk megállapítani azt, hogy a nyomásesésből mekkora rész jut a kötöt- tebb talajon való átszivárgásra, és mekkora a nyomásveszteség a kavicsos talajban történő hosszanti szivárgásnál. Ha a