Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
3. Árvízmentesítés és árvízvédelem
A gát akkor tekinthető állékonynak, ha- a gáton keresztül szivárgó víz nem okoz szemcse-el- sodrást, azaz hidraulikai talajtörést,- a töltés anyaga és a talajtömb a töltés önsúlyával és a gátra ható külső és belső (víznyomás, áramlási nyomás) terhelésekkel szemben megfelelő ellenállással rendelkezik. A gát állékonyságának megítélése tehát igen bonyolult, összetett feladat. Leegyszerűsítve a kérdést, tulajdonképpen hidraulikai és statikai állékonyság-vizsgálatról lehetne beszélni. A két vizsgálat azonban nem függetleníthető egymástól, mivel a hidraulikai és statikai viszonyok - a gát anyagának a telítettségtől függő szilárdsági jellemzői miatt - szorosan összefonódnak. Az árvédelmi gátak méreteit egyre inkább nem a statikai kérdések, hanem a szivárgásra való hajlamosság határozza meg. A vízállás emelkedésének megfelelően a szemcsés anyagú töltéstestbe lassan, de mind több víz hatol be. A töltésben szivárgó talajvíz felszínét metszetben szivárgási vonalnak nevezzük, melynek alakja az árhullámképek jellegétől és az adott töltéstest helyi állapotától függően változik. A töltés vízzel telített része meggyengül, és mivel ez a réteg hordja a felette levő száraz töltéstestet is, ez utóbbi stabilitása is gyengül. A töltés átázása lassú időbeli folyamat, miközben a szivárgási vonal a vízállás emelkedésével együtt állandóan emelkedik és közelíti a permanens állapothoz tartozó szivárgási vonalat. Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy az árvizek időtartama olyan hosszú is lehet, hogy az átázás vonala megközelíti a permanens állapotot jellemző szivárgási vonalat, tehát a leghelyesebb, ha a gátat ennek alapján vizsgáljuk, és ezt a vonalat tekintjük az átázott talajhoz tartozó talajfizikai jellemzők határvonalának. A töltésben kialakuló permanens szivárgási vonal alakja azonban nemcsak a töltés, hanem az alatta fekvő altalaj vízáteresztő képességétől, illetve e két réteg k áteresztő- képességi .tényezőjének egymáshoz való viszonyától is függ. Ha a szivárgási vonal kilép a mentett oldali rézsün, a kilépő víz erős szivárgás esetén talajrészecskéket ragadhat magával, az alatta levő szakasz átázik, a rézsüállékonyság csökken. Ekkor vagy növelni kell a töltés talpszélességét, vagy talpszivárgó beépítésével kell a szivárgási vonalat a rézsű alá leszállítani (3.8. ábra). így csökken a mentett 1 52 3.8. ábra
