Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)

3. Árvízmentesítés és árvízvédelem

Szamos közben kb. 9 ezer ha-t a hazai, 42 ezer ha-t a Szatmárnémeti térségben bekövetkezett gátszakadásokból a határon átömlő víz öntött el, s kb. 5 ezer lakóházat tett tönkre.

Bár a magyar Tiszaszakaszon 40 helyen fenyegetett a közvetlen töltésszakadás veszélye, sikerült azt kivédeni.

Az elmúlt két évtizedben a Körösökön öt esetben is olyan árvízi események alakultak ki, amelyeknél az árhullámok tetőző szintjei, vízhozamai, az áradás hevessége és más hidrológiai paraméterek újra meg újra meghaladták az addig észlelt maximális értékeket. Az 1966. februári, az 1970. júniusi, az 1974. júniusi, az 1980. júliusi-augusztusi, és az 1981. márciusi árvizek levonulása a védművek megrongálódásával, töltésszakadásokkal, árvízi elöntésekkel, az árvizek vésztározásáv’al járt együtt. Ezek közül a legnagyobb árvízkatasztrófát a Kettős-Körös 1980. évi békési töltés- szakadása okozta. A nyíláson kb. 200 millió m3 víz ömlött ki, s 10 500 ha területet öntött el.

A Duna, a Tisza és mellékfolyóik mentén kiépült 4200 km hosszú árvízvédelmi töltésrendszer mintegy 500 milliárd forint értékű társadalmi vagyont véd. A termelési színvonal emelkedésével és a települések fejlődésével fokozódó ütemben növekszik a veszélyeztetett társadalmi javak tömege és értéke - a számítások szerint 15 év alatt megkétszereződik - s így növekszik a fokozott biztonság iránti igény.

Egyfelől a társadalom növekvő igénye, másfelől az a tapasztalat, hogy az árvizek egyre sűrűbben ismétlődnek, mind nagyobb magasságot érnek el, s a tartósságuk is növekszik, azt a kötelezettséget rója ránk, hogy árvízvédelmi rendszerünket - a népgazdaság teherbíró képességével arányban - fokozatosan fejlesszük. 2

Míg 1945-ben 3730 km hosszú töltés 22 200 kin területet védett, addig a IV. ötéves terv utolsó évében, 1975-ben a 4200 km hosszra növekedett töltésrendszerünk által védett terület 22 910 kin . 470 km új töltés megépítésével 710 km2- rel növeltük az árvizek elöntésétől védett területet, s ezzel gyakorlatilag befejeztük az összefüggő töltésrendszer kiépítésének a múlt században megkezdett munkáját.

Az elmúlt 30 év során az árvízvédelem fejlődését a töltések védőképességének növelésére, a nagyobb biztonság elérésére végzett munka jellemzi. Három évtizeddel ezelőtt a védelmi vonalak a Duna rendszerében az átlagosan 40 éves, a Tisza rendszerében az átlagosan 65 éves, összességében országosan az átlagosan 60 éves gyakoriságú árvizek ellen nyújtottak védelmet. Fejlesztési célkitűzésünk, hogy fő védelmi vonalainkat az átlagosan 100 éves, az értékesebb területeknél a 150 éves, míg egyes nagyobb városoknál az 1000 éves gyakoriságú árvíz biztonságos kivédésére építsük ki. Az ebben elért eredményeket jellemzi, hogy míg 1945-ben az árvízvédelmi töltésekbe beépített föld közel egy évszázad munkájának eredményeként 195 millió m3 volt, addig ez 1975-ben elérte a 264 millió m3-t. Az árvízvédelmi földműn-