Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
mértékadó vízhozamait, valamint számítja az egyes csatornák térfogatát, a hálózat térfogatát és a szelvények kitűzési adatait. A számítási eredményeket grafikus és táblázatos formában adja meg. A vizsgálatok alapján a tervezési folyamat lépései a következő alrendszerekbe rendezhetők:- Geodéziai alrendszer,- Hidrológiai alrendszer,- Hidraulikai alrendszer,- Tervezést segítő döntést előkészítő alrendszer,- Grafikus alrendszer. a) Geodéziai alrendszer (2.31. ábra) a hálózat síkrajzi és magassági tervezésének alapvető modulja. Fő feladata:- geodéziai mérések (földi vagy légi) eredményeinek feldolgozása,- a terep grafikus modelljének korszerűbb digitális modellel történő felváltása (digitális domborzat modell) ,- síkrajzi és magassági tervezés interaktív megvalósítása. A tárolt információk elsődleges felhasználója a síkrajzi és magassági interaktív tervezőegység. A csatorna-hálózat helyszínrajzi elrendezését, vonalvezetését a domborzat határozza meg. A hálózat a rendszer legmélyebb fekvésű területein halad át úgy, hogy a belvizek - lehetőség szerint - a legrövidebb úton jussanak el a befogadóba, de a csatorna rendeltetésétől függően figyelemmel kell lenni a táblásítás, illetve tömbösítés szempontjaira is A hagyományos tervezés szintvonalas helyszínrajzot, a korszerű számítógépes tervezés dinamikus, digitális modelleket igényel. A digitális terepmodellből számítógépes progra- mok állítják elő a kívánt információkat. b) Hidrológiai alrendszer (2.32. ábra) az egyes csatornaszelvények mértékadó vízhozamának meghatározását végzi. Működéséhez megfelelő minőségi adatot tartalmazó hidrológiai adatbázis szükséges. A csatornahálózat síkrajzi és magassági vezetésének megtervezése után következhetnek a tervezési folyamat hidrológiai vizsgálatai. A hidrológiai vizsgálatok mélysége és részletessége mindig a rendelkezésre álló adatok mennyiségétől, minőségétől, a gazdasági célok elérésére fordítható anyagi eszközöktől stb. függ. A hidrológiai vizsgálatok célja a vízelvezető csatorna- hálózat adott szelvényéhez tartozó, előírt valószínűségű (mértékadó) fajlagos vízhozam meghatározása. Az alkalmazott módszerek nagy hátránya, hogy nem a lefolyáshoz tartozó va- lószínűséget, hanem a fiktív csapadék modell által számítható csapadék magasságát, "valószínűségét" adják meg. 107
