Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
szükséges határértéket - a biztonságos csapadékvíz-elvezetéshez az átlagosnál nagyobb csatornasűrűség szükséges. A csatornasűrűség növelésének azonban műszaki (béépítettség stb.) és gazdaságossági korlátái vannak. A korszerű, de igen költséges városi jellegű (csapadék- v. egyesített) csatorna tervezése mellett, esetleg ezzel szemben döntő szerep jut a települési záportározók létesítésének. A tározók a csapadékcsúcsok letompítására is szolgálnak, de funkciójuk a környezetvédelmi szempontok és a tározóban tározott vizek többcélú felhasználása miatt a későbbiekben növekedni fog. Igen érdekes, figyelemre méltó Csipái Imrének a települések vízrendezésével és környezetfejlesztésével kapcsolatos munkássága. Az általa javasolt "tározásos vízrendezés" lényege az, hogy a csapadék jobb hasznosulása érdekében meg kell változtatni az eddigi hagyományos kialakítási formát: a burkolt felületeket kell kiemelni és a zöld területeket lesüllyeszteni, így a csapadék nagyobb része a parkokra, zöldövezetekre vezethető, melyeknél záporok után néhány órás elöntés megengedhető, így a tározás, a beszivárgás (a lefo- lyási idő megnyújtásával, ill. a vízmennyiség csökkentésével) költségkihatása lényeges lenne. A g értéke jelentősen (kb. 1/10 értékűre) csökkenne. b) A hazai települések alatti talajvízjárás rendkívül változatos. Az évszázadok alatt kialakult helyzetet az utóbbi évtizedekben a vezetékes vízellátás gyors terjedésével együtt járó nagymértékű vízfogyasztás-növekedés, és a helyi szennyvízelvezetés megoldásának lemaradása (a szennyvíz be- szivárogtatása) kedvezőtlenül befolyásolta, mert olyan sok víztöbbletet juttatott a települések jelentős része alá, amely megemelte a talajvíz-járás zónáját. A vezetékes vízellátás megnöveli a házikertek rendszeres öntözését, ami szintén talajvízszint emelkedéssel járhat. Ugyanakkor a szennyvíz általában szennyezi a talajvizet. Ezeken a településeken feladattá vált legalább az eredeti talajvíz zónáig, vagy annál alacsonyabb szintre való lecsapolás, nyílt árokhálózattal vagy talajcsőhálózattal. Alapvető követelmény az, hogy a település legmélyebb pontján sem legyen a legmagasabb vízállás 1 m-nél közelebb a terepszinthez. A talajcsőhálózat kiépítése még a kertes, kis laksűrűségű településeken (a meglevő létesítmények között) is sok nehézséget okoz. A talajcsőhálózatnak kellő sűrűnek, mélységűnek és lejtésűnek kell lennie, vizének befogadóba való juttatása általában vízemelést kíván, amihez megfelelő méretű gyűjtőakna és lehetőleg automatikus üzemű szivattyúk kellenek. c) Ha a településen vízfolyás folyik át, azzal kapcsolatban két feltételt kell kielégíteni:- A medernek a mértékadó nagy vízhozamot kiöntés nélkül szállítania kell. Ez a feltétel általában már biztosított;- az átfolyó vízfolyás befogadó is, melybe a mértékadó kisvíznél sem kerülhet a megengedettnél nagyobb koncentrá101
