Lipták Ferenc (szerk.): Mezőgazdasági vízgazdálkodás tervezési segédlet és útmutató (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

2. Ijjas István: Felszíni vízelvezetés

2.732. A csatornaszelvénvek mértékadó vízhozama

Az egyes szelvények méretezéséhez meg kell határozni a szelvények mértékadó vízhozamát. Ez úgy történik, hogy a csatornaszelvényhez tartozó vízgyűjtőterület nagyságát (F, km2) megszorozzuk a fajlagos vízhozammal (q. 1/s.km2)

Q = q . F (1/sec)

m

/

A 6. ábrán bemutatott méretezési vázlatrészleten be]elöltiik az egyes csatornaszelvényekhez tartozó részvizgyüjtőterületek határát és nagyságát. Az ábrán bemutatott csatornák egyes szelvényeinek méretezését a 2, táblázatban végeztük el. A csatornák méretezését a rajzfeladatban is táblázatosán kell végrehajtani.

A fajlagos vízhozam nagysága:

A csatorna méretezéshez három értéket kell meghatározni: a kis vízgyűjtőterületeken érvényes (F é 10 km2) fajlagos vízhozamot, amit a bemutatott közelitő eljárással (2.65. fejezet) kell megállapítani, (jelöljük q^-vel),

a nagyobb vízgyűjtőterületekre érvényes fajlagos vízhozamot, ami a tenyészidőn kívül jelentkezik, (jelöljük q -val) és a bemutatott tározási elmélettel (2.66. fejezet) számítható, illetve a megadott tapasztalati értékek figyelembevételével határozható meg,

a települések területéről elvezetendő fajlagos vízhozamot (2.65. fejezet).

Azokban a méretezési esetekben, ha települések területéről érkező vízmennyiséget nem kell elvezetni, vagy a q^ vagy a értéket kell figyelembe venni. Ilyenkor három eset lehetséges:

ha a vízgyűjtőterület nagysága: F < 10 km2

q, -vei kell számolni -3d- 61 2/17 a-b ábra