Lipták Ferenc (szerk.): Mezőgazdasági vízgazdálkodás tervezési segédlet és útmutató (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
2. Ijjas István: Felszíni vízelvezetés
2.68. A fajlagos vízhozam meghatározása a diplomatervben 2.681. A fajlagos vizhozamfüggvény meghatározása A q = a. T m függvény állandóinak meghatározása a hosszuidejü csapadék észlelések statisztikai adatfeldolgozásának eredményeképpen kapott összetartozó q és T értékek kettős logaritmus papiron történő ábrázolásával és a kiegyenlítő egyenesek behúzásával, vagy kiegyenlítő számítással, a regressziós függvények állandóinak meghatározásával történhet. A statisztikai adatfeldolgozás során kapott összetartozó q és T értékeket jellemző pontok sora csak bizonyos T tartományon belül jellemezhető a fenti fügvénnyel. Nem lehet például a 0,1 órától 144 óráig terjedő T érték tartományban ugyanazon a és m állandókkal meghatározott függvénnyel számolni. Ez azért lényeges kérdés, mert fentiek következtében más fajlagos vizhozamfüggvények alapján kell számolni:- tényé sz id oben. mert ekkor a rövididejű csapadékok a mértékadók (0,1 órától 6 óráig),- tényé sz időn kívül, mert ekkor az 1-6 napos csapadékok a mértékadók. (6 napos csapadék nem azt jelenti, hogy 6 napig egyfolytában esett az eső, hanem azt, hogy 6 nap időtartam alatt mennyi csapadék hullott. Lehet, hogy csak az első és ötödik napon esett.) 2.682. Milyen módszerrrel kell meghatározni a fajlagos vízhozamot a diplomatervben és a mérnöki gyakorlatban? Erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Általában nem lehet eldönteni azt, hogy melyik elmélet szolgáltatja a legjobb eredményt. Mert mi jelentené például azt, hogy a kis vízgyűjtőterületek esetére bemutatott módszerrel kapott eredmény nem helyes? Az, ha a hálózat statisztikai átlagban 2 évnél gyakrabban nem tudná 1 nap alatt elvezetni a figyelembe vett 2 éves gyakoriságú 1 órás csapadékból származó mértékadó vízhozamot. De még ez sem lehet döntő szempont a bírálatnál, hiszen változhatnak a klimatikus viszonyok, vagy az észlelési adatsor nem elég hosszú ahhoz, hogy a tervezési alapadatokat bírálhassuk. Ha a vizsgált vízgyűjtőterületre jellemző fajlagos vizhozamfüggvény állandói ismertek,az általános tapasztalat szerint az előbbiekben ismertetett tározási módszer gyors és elfogadható megoldást eredményez. A Kienitz Gábor által kidolgozott módszer a gazdaságosság szempontjait körültekintően veszi figyelembe. A gazdaságossági mutatók, a költségtényezők, károk felvételében nagy körültekintéssel kell eljárni, mert ezek meghatározása bizonytalanságot rejt magában. Dr.V.Nagy Imre: Hidrológia cimü jegyezete ismerteti a mértékadó csapadék valószinüségszámitá- sos meghatározási módját. Várható, hogy a módszer szélesebb körben alkalmazásra kerül majd a síkvidéki felszini vízelvezetési tervezésben. 2.683. Hány évente keletkezhet felszini vízkár? Az ismertetett elméletek alkalmazásának eredményeképpen a nagyobb vizgyüjtőterületü csatornaszelvényeket úgy méretezzük, hogy 1-25 évente egyszer lépjen ki belőlük a tűrési időnél hosszabb ideig a viz. A tűrési időnél rövidebb ideig (amikor még számottevő kár nem keletkezik, de kisebb kár keletkezhet) ennél gyakrabban is előfordulhatnak elöntések. A mezőgazdaság részéről sok helyen maximalista igényekkel lépnek fel. Ahol csatorna van, azt várják, hogy a viz sose öntsön ki. Ha elöntés keletkezik, pert indítanak. Ezt a szemléletet meg kell változtatni, hiszen nagyon gazdaságtalan lenne a felszini vízelvezető csatornákat ilyen nagy biztonsággal kiépíteni. 2.7. A felszini vízelvezető hálózat méretezése 2.71. A méretezésről általában A hálózat méretezése nem egymástól elszigetelt csatomaszelvények és műtárgyak méretezését jelenti. A hálózat elemei bonyolult hidraulikai és hidrológiai kapcsolatban vannak egymással. (A mü- 59 -
