Lipták Ferenc (szerk.): Mezőgazdasági vízgazdálkodás tervezési segédlet és útmutató (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
2. Ijjas István: Felszíni vízelvezetés
Az 1. ábráról megállapítható a tanszék által kiadott vízgyűjtőterületek elhelyezkedése áz ország területén. így a vízgyűjtőterület helye közelítőleg meghatározható a 14; ábrán és ennek megfelelően az 5. táblázatból megállapíthatók a fajlagos vizhozamfüggvény állandói. A tanszék által kiadott területek általában kisebbek az 5. táblázatban megadott területeknél (azok részöblözetei), ezért az elnevezések is sok esetben mások.' Ha valamely területre jellemző állandók az 5, táblázatban nem találhatók, a legközelebbi hidro- lógiailag hasonló terület adatait kell a rajzfeladat elkészítése során figyelembe venni. 2.663. Az e tényező meghatározása A felszíni vízelvezető rendszer méretezéséhez a függvényállandők különböző e tényezőkhöz tartozó értékét kell meghatározni:- a csatornákat az e = 10, illetve nagyon értékes területen az e =25 éves,- a műtárgyakat az e = 25, illetve e = 50 éves érték figyelembevételével méretezzük. 2.664. A tűrési idő (t) meghatározása A tűrési időt egységesen vegyük fel az évközi rajzfeladat készítése során 6 napnak, mert a megadott a és m tényezcSc figyelembevételével a tenyéázidőn kivüli fajlagos vízhozamot számíthatjuk és értékes területeken ebben az időszakban ez az érték általánosan elfogadható. (Tenyészidőben a tűrési idő 1-2 nap.) 2.665. A mértékadó lefolyási idő ( V) számítása A csatornáknak minden keresztszelvényéhez más és más lefolyási idő tartozüt és ennek következtében minden szelvényhez eltérő fajlagos vízhozam adódnék. Az évközi feladat megoldása során azonban csak egyetlen q értéket számolunk, mégpedig a mértékadó lefolyási időhöz tartozót és a kis' vizgyüjtő- területü szelvények kivételével (2,65) minden csatomaszelvényt ennék figyelembevételével méretezünk. Mértékadó lefolyási időnek a terület leghosszabb főcsatornájának torkolati szelvényéhez tartozó lefolyási időt tekintjük. Nagyobb vízgyűjtőterületek esetében (diplomatervnél általában), ahol a lefolyási idő több nap, nem engedhető meg ez a módszer, ilyen esetben a hálózatot szakaszokra kell osztani (például aszerint, hogy a lefolyási idő hány nap) és az egyes szakaszokra külön fajlagos vizhozamértéket kell számolni. A lefolyási idő számításában esetünkben nem érdemes túlságosan nagy pontosságra törekedni, hiszen, mint a későbbiekben látni fogjuk, - a q meghatározásában a tűrési idő játszik döntő szerepet. A mértékadó lefolyási idő két részből tevődik össze: Les v cs , ahol- a terepen mozgó viz útja, v^ - a terepen mozgó viz sebessége, L - a csatornában mozgó viz útja, v - a csatornában mozgó viz sebessége (0,2 - 0,3 m/s-nak vegyük fel). CS Lefolyási sebesség a terepen A lefolyási sebességet a terepen a 6. táblázatból állapíthatjuk meg. (A közbeeső terepesés értékekhez a sebességet interpolálással határozhatjuk meg.)- 55 -
