Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)
6. Vízszabályozások a Balaton térségében a XIX. század derekától
„A csatorna torkolat elhomokosodásának védelmére — írja a munkálatokról Cholnoky Jenő 8 — köhányásból készült mólót építettek 2 lábbal a megengedett vízszint fölé. A mólók belső oldala 1:1,5, a külsők 1:3 rézsűvel készültek, egészen a 9 láb mély vízig. A csatorna hossza 547 m volt és egy 580X240 láb méretű, szádfalakkal bélelt kikötő medence is készült a hajók megfordulása érdekében. A zsilip 7 nyílású, minden nyílásban két-két tábla, amit láncon mozgattak úgy, hogy a 4 láb mélységű vizet előállítsák." A zsilip részletes műszaki adatai egyébként a következők voltak: az egyes nyílások szélessége 1,78 m, a teljes nyílás szélessége tehát 13,27 m volt, a táblák magassága pedig 95 cm. A létesítmény, ill. az egész vállalkozás fő célja az volt, hogy a Balaton vízállását az 1862. december havi legkisebb vízszinthez viszonyítva mintegy 1 m-rel (3 lábbal, az ún. maximális vízszinthez viszonyítva pedig 5' 5" ó"'-lal) lejjebb szállítsa. Ez pedig azt jelentette volna, hogy a tó vízszintjét elekkor felállított siófoki vízmérce „0" pontján (104,096 m A. f.) tartják, ami azonban — igen hamar! — részben lehetetlennek, részben károsnak és megengedhetetlennekbizonyult. Lehetetlennek, mert a tervezett csatorna-szelvény vízemésztő képessége csak 9,5 m 3 /s volt, (amiről ekkor — Beszédes után! — még nem tudták, hogy nem elegendő a tó vízállásának szabályozására), másrészt meg károsnak és veszélyesnek, mert a tó normális életfeltételei és az ehhez fűződő gazdasági érdekek, főként a kialakuló üdülőhelyek igényei ennél lényegesen magasabb vízszint tartását kívánják. A vízszintszabályozás érdekében végrehajtandó munkálatok az egész Sárvíz—Sió—Kapós—Balaton vízrendszerre kiterjedtek s az érdekelt társulatok mindegyikére nagy feladatokat róttak. A vállalkozás méreteiről az ún. „Füredi egyezmény" egyes pontjai adnak képet: a) a Balatontól Ozoráig minden malom eltávolítandó, b) az egész folyó (ti. a Sió) mentén az eséssel és talajminőséggel arányos szelvények alakítandók ki, c) a kanyarok — lehetőség szerint — levágandók, d) a Sió kifolyását olyan mélységgel és megoldással kell előállítani, hogy elhomokosodás ne fordulhasson elő, e) a torkolatban, a vasútállomás közelében kikötő építendő, f) a lefolyás szabályozására az új mederbe zsilip építendő. A megegyezés szerint a Nádor-Csatorna Társulat — a Balaton-szabályozó és a Sióberki Társulat anyagi támogatásával — bővíti a Sárvíz alsó szakaszának medrét, a Kaposvízi Társulat saját hatáskörében végzi el a Sió-meder tisztogatását, s vállalja a jut—ozorai mederszakasz és a kiliti, valamint az ozorai malom rendezését, a juti töltésen felüli munkákat viszont a Balaton-Anyavízszabályozó Társulat és a Déli Vaspálya Társaság végzi el. A munkálatok fő létesítménye, a vízállás-szabályozás eszköze, a zsilip volt. Átadása is ennek megfelelő ünnepélyes keretek között történt, s ebből az alkalomból állította be a Déli Vaspálya Társaság az első balatoni különvonatot . . . Az átadás alkalmával az érdekeltségek ünnepi közgyűlést tartottak, mely a múlt, a jelen és a jövő feladatok, perspektívák felmérése jegyében folyt le. Megemlékeztek az elődök érdemeiről, mégpedig kiváltképpen „néhai Beszédes József igazgató vízmérnök úr töretlen munkásságának hervadhatatlan érdemeiről", mint akinek úttörő szerepe volt a jelen munka előkészítésében is. Az elődök iránti hálából ez a közgyűlés határozta el, hogy a Sárvizet Nádor-csatornának, a szabályozott Kapóst pedig Zichy-csatornának nevezi
