Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

3. A Balaton a középkorban (A népvándorlástól a török hódoltság végéig)

* A kézirat nyomdába adása után váltak ismeretessé Bajomi István 1836-ban készült Zala-szabályozási tervének perdöntő szintezési adatai, amelyek ma is ellenőrizhetően bizonyítják az eddig sokak által kétségb^vont XVI

11 XIX. századi rendkívüli magas vízállást. L. Lötz Gyula: A Balaton vízállása a XIX. század elején. = VK, 1973. 3. sz. 337—341. p. (A Szerk.) 11. ábra. A Balaton Natale di Angelini térképén (1560 körül) Az első valóban korszerű Balaton-felmérés és vízrajzi leírás, Krieger Sámuel munkája (17óó) után pedig már a helyi — megyei és uradalmi — mérnökök térképei is nemzetközi színvonalat képviselnek.

17 Mindezt összegezve: már csak az itt szemelvényesen bemutatott térképsor és tanulságainak más adatokkal való egybevetése alapján is bizonyítottnak tekinthetjük a török hódoltság korának magas vízállását. A kor hadászati célú „védelmi" munkálatai (a foki malomgát emelése és a várárkok megtöltése), a (középkori belháborúktól eltérően most gyakran még a szembenálló felektől is megkímélt) malmok sokasága, s a háborús viszonyok között újra előtérbe került gazdasági tevékenység, a halászat különböző „rekesztései", valamint a mederfenntartás teljes hiánya — mind-mind hozzájárulhattak a tó magas (108—109 m A. f., körüli) vízállásának fenntartásához. Vagyis a partmenti berkek vízborításának állandósításához, a tóba és az onnan kivezető folyóvölgyek teljes elmocsarasításához. Ezt az állapotot, illetőleg ennek hatását rögzítik Mikoviny, Krieger és mások XVIII. századi leírásai és térképei, és ezt bizonyítják a geológusok — p!, László Gábor — lápkutatásai is a XIX—XX. század fordulóján.

7

*