Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 10. A Tisza-völgy ármentesítése
A vízszínesés növekedése a Szolnok alatti szakaszon, de különösen Szeged alatt, az Alsó-Tiszán, a legkisebb. Az árhullámok levonulási sebessége tehát Szolnok alatt lényegesen kisebb mértékben növekedett, mint feljebb, aminek következtében a vízgyűjtő felsőbb részéről elinduló kisebb árhullámok itt utolérik egymást és egymásra szaladnak. Ez a magyarázata annak, hogy a legmagasabb és legkisebb víz közötti különbség Csongrádnál megközelíti a 13 m-t, míg Vásárosnamény és Tokaj között csak 11 m körül jár, sőt Polgár és Tiszafüred között, ahol a hullámtér aránylag tágas, 10 m alatt marad. A Közép-Tisza helyzetét súlyosbítja a mellékfolyókon végrehajtott nagyszámú átvágás, amelyek miatt ezeknek az árhulláma esetenként a korábbinál kedvezőtlenebbül találkozik össze a befogadón levonuló árhullámmal. A vizek megnövekedett levonulási sebessége következtében az árhullámok nemcsak magasabbra hágnak, de gyakrabban is lépnek ki a mederből mint azelőtt, viszont gyorsabban is húzódnak vissza. A kiöntés átlagos tartama megrövidült. Összefoglalásként hadd idézzem Iványi BERTALANnak, a Tisza nagy tudósának a szabályozásról adott értékelését ([40], 434. o.): ,,A Tisza szabályozása ... az egyedül választható módon végrehajtott nagy alkotásnak bizonyult .... Jobb lenne ez a nagyszabású alkotás, ha Tokaj fölött kevesebb átvágás készült volna, mert így lassabban érnének le az árhullámok az alsóbb szakaszokra és ... kevésbé torlódnának fel ... . Jobb lenne az ... eredmény, ha a Körös torkolata és a Maros torkolata alatt az árvízi meder normális szélessége . . . megfelelő arányban nagyobb lenne, és ha nem lennének - főleg Szeged és Pádé között — szűk töltésközök, töltésszorulatok .... (De) nincs miért kételkednünk a Tiszaszabályozás helyes voltában, még nekünk, késői utódoknak sem ... . (A Tisza-szabályozás) eredményei kétségbevonhatatlanok, hibái pedig, ha ki nem is küszöbölhetők, feltétlenül ellensúlyozhatok.” JEGYZETEK 1 Tisza-B/.abályozásou Széchenyi óta a Tisza-völgy egészének rendezését értették. Mégis célszerűnek látszott a mellékfolyók völgyének ármentesítését különválasztva, a 10.4. pontban tárgyalni. 2 Pietro [’aleocapa (1788—1869) — velencei szobrának felírása szerint ,,a modern vízimérnökök fejedelme” — a padovai egyetemen jogot és matematikát tanult, majd a modenai katonai iskolát végezte el, ahonnan mérnökkari tisztként került ki. Az olasz királyság összeomlása után a velencei víz- és útügyi szolgálat mérnöke, 1841-től építésügyi főigazgató, majd 1849—1857 közt közmunkaügyi miniszter. Az „Enciclopedia Italiana di Scienze, Lettere ed Arti” (Roma, 1935) kiemelkedő munkáiként a Brenta, a Bacchiglione, az Adige és a Tisza szabályozásával kapcsolatos tervét, ill. tanulmányait, a Verona környéki talajjavításokat és a Malamocco-i kikötő gátjának építését említi. A hazai irodalom gyakran mint a Pó folyó szabályozóját említi. Ez az adat téves. 3 Paleocapa 1846. július 18-án indult, Széchenyi társaságában, Szegedről, a Pannónia gőzhajón tiszai útjára ([7], 111. o.). A ,,Vélemény”-t éppen egy hónap múlva, augusztus 17-én, Sárospatakon zárta le. Az utólag hozzáfűzött két ,,toldalék”-kal (Polgár, aug. 26. és Pest, szept. 18.) maga tett bizonyságot arról, hogy leginkább a bemutatott tervekre, semmint helyi tapasztalatokra támaszkodott, de ugyanakkor tanújelét adta lelkiismeretességének és megfontoltságának is. 4 Herrich Károly született Makón 1818. dec. 4-én, meghalt Budapesten 1888. nov. 21-én. Tanulmányait a Mérnöki Intézetben végezte, ahol 1841-ben szerzett oklevelet. 1847-től tiszai osztálymérnök, 1850-től a Tiszaszabályozási Központi Bizottmány, majd Központi Felügyelőség főmérnöke, 1867-től a tiszai munkálatok felügyelője a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban. 1879-ben, a szegedi árvízkatasztrófa után, nyugdíjazását kérte. 247
