Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 10. A Tisza-völgy ármentesítése

A Szamoson (Somes) már 1543-ban készült egy átvágás a folyó egyik kanyarulatában álló szatmári vár védelme érdekében ([7], 42. o.). Korán épültek meg az első töltések is. A II. József-féle térkép szerint a XVIII. század végén a folyó bal partján Rápolttól Szamosszegig összefüggő, bár inkább a közlekedést, mint az árvédelmet szolgáló töltés húzódott, és a jobb parton fekvő Olcsva- apátit körtöltés védte. Az 1775-től gróf Károlyi Antal királyi biztossága alatt végzett medertisztogatás és a malomgátak eltávolítása elsősorban a vízi közlekedést szolgálta és nem járt tartós eredménnyel. Az 1848-ban munkába vett két átvágás nem készült el. Az 1855-ben újból megindult szabályozás során az állam a korábban kijelölt 22 átvágásból 1859-ig 6-ot egészen elkészíttetett, és további 8 kiásását is megkezdette ([30], 129. o.), de azután a munka üteme lelanyhult és a hetvenes években semmi sem történt. Az 1855-ben alakult Szatmármegyei Vízszabályozási Társulat, anyagi erő és megfelelő tervek hiányában, tízévi fennállás után eredmény nélkül feloszlott [18].

Érdemleges előrelépés csak a század utolsó évtizedében történt. 1890-ben alakították ki a Szamos új, kedvezőbb irányú torkolatát egy 1300 m hosszú átvágás segítségével, 2,3 km-rel a régi alatt (10. 6. ábra). A korábbi átvágások szükséges bővítését és további nyolc végrehajtását — köztük a 8 km hosszú cégénydányád—matolcsiét — az 1895. évi vízi beruházási törvény biztosította ([9], III. kötet, 141—153. o.). A bal parti töltéseket az 1894-ben alakult Ecsedi-láp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő Társulat építette meg, a jobb parti védvonal 1892-ben elkezdett munkáit azonban csak 1926 és 1928 között fejezte be az 1914-ben megalakult, majd a háború után újjászervezett Tisza—SzamosJcözi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat ([18], 101. o.).

Ekkor, a Tisza—Szamos-köz vizeinek rendezése keretében, történt a Túr szabályozása is. A folyó Sonkád fölötti szakaszát 12 átvágással rövidítették meg. Vizét ma 11,5 km hosszú csatorna vezeti Tiszakórod alatt a Tiszába. Túr- terebestől (Turulung) a Tiszáig két oldali töltések kísérik a medret. A Sonkád alatti régi Túr-meder, amely egykor a Szamosba torkollott, de később a Nagyar felé kibocsátott, Petőfi által megénekelt ágon érte el a Tiszát, teljes hosszában belvízcsatornává vált (8.3. ábra).

A Kraszna (Grasna) völgyének ármentesítése szorosan összefügg az Ecsedi- -láp lecsapolásával. A folyó a geológiai okokból kialakult, majd a XVI. század elején az ecsedi vár védelme érdekében mesterségesen megnövelt lápban veszett el, amelyet kelet felől a Szamos kitörő árvizei is tápláltak. Érthető tehát, hogy a láp lecsapolásának 1750 körüli első kísérletei éppúgy sikertelenek maradtak, mint az 1772 — 82 közötti próbálkozás, Az 1830. évi, majd 1882 — 86 közötti csatornabővítések sem jártak eredménnyel. Végül is a 32 000 ha-nyi lápos terület meghódítása érdekében, mintegy övcsatornaként készítette el a már említett Ecsedi-láp Lecsapoló Társulat a nyíri dombok keleti lábánál Kis- majténytól (Moftin) kiinduló, 66,5 km hosszú, teljesen új Kraszna-medret, amely már nem a Szamosba, hanem 3,5 km-rel a Számos-torok alatt, Vásáros- naménynál, egyenesen a Tiszába vezet (10.6. ábra). Egyidejűleg, 1895 — 98 között, ásták ki a Homorúd—Balkány-övcsatornát (Canalis Homorodul— Bálcaia), amely az eredetileg a Krasznába siető és végeredményben a lápot tápláló Sós-patak, Homorúd és Balkány felső szakaszának vizeit fogja fel és vezeti Szatmárnémetinél (Satu Maré) a Szamosba.

236