Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 5. A felszíni vízkészlet és a vízjárás

5.1. ábra. Az átlagos évi lefolyás (mm) a Tisza vízgyűjtőjében (Ujvábi József [4]

nyomán)

áll, de a Hármas-Körös — vízgyűjtőjének tekintélyes síksági része miatt a negyedik helyre kerül, és helyébe másodikként a Szamos lép, amelyet a Bodrog követ.

Viszonylagos jelentőségük természetesen a Felső-Tisza mellékfolyóinak a legnagyobb, hiszen vízbőség tekintetében közel állanak befogadójukhoz. így a Visó csaknem megkétszerezi a Tisza vízhozamát (pontosabban 84%-ot ad hozzá), a Szamos is még másfélszeresre növeli (57%-kal), és még az Iza meg a Tarac is megelőzi viszonylagos súlyával a sokkalta bővebb vizű Marost, mert vízhozamuk a beömlés helyén 38, ill. 26%-a a Tiszáénak, míg a Marosé csak 24%. A Hármas-Körös 19%-kal a hetedik helyre szorul a rangsorban.

Az ö.3a—c ábrán néhány mellékfolyó közepes évi vízszállításának alakulásáról adunk — részben becslések alapján — tájékoztatást.

97