Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 4. A Tisza medre

kettős kanyar), Eperjeskénél (643,7. fkm, R = 150 m), Tiszaszentmártonnál (637, 7. fkm) és Zsurknál (636, 4 fkm). Hatalmas S alakú kanyart látunk, ma már csak a térképen, mert 1974-ben árvízvédelmi okokból átvágták, - Tiszaszalka határában (678. — 675. fkm, 4.3. ábra), valamint Győröcskénél (625 — 622. fkm). Valóságos hajtűkanyart rajzolt ki a folyó Kisar alatt (705 — 703. fkm), majd Tiszakerecsenynél (667 — 664. fkm). Jellegzetes meander képződött ki Tiszabecs alatt (744 — 733. fkm), valamint Tiszabezdédnél (636,4. fkm) R = 100 m sugarú kanyarulattal és Szatmárcseke alatt (715 — 712. fkm). Végül óriási M-et alkot a Komoró és Szabolcsveresmart közötti kanyarulatsor (616 — 606. fkm).

Merőben más jellegű a Tiszának Dombrádtól a torkolatig terjedő, kereken 600 km hosszú alsóbb szakasza (4.6. — 4.9. ábra), mert átlagos esése 5 cm/km- nél is kisebb, és a völgy építőanyaga igen finom szemű, tömör, ellenálló. Itt már nagyobb, laposabb kanyarulatokat vet a folyó. Az inflexiós pontok átlagos távolsága csaknem kétszerese a Felső-Tiszára jellemző értékeknek: többszörös visszaeséssel bár, de 1350 m-ről 3300 m-ig növekszik. És míg amott az átlagos ívhossz mintegy 1,3-szorosa, sőt a Borsa-torok fölött 1,7-szerese a húrhossznak, ez a viszonyszám itt — a laposabb íveknek megfelelően — 1,4 -f- 1,2 körül jár.

Mindazonáltal találunk a Közép-Tiszán is szép számmal R < 250 m sugarú, éles kanyarulatokat. Elsősorban a Sajó-torok és a Kis-Tisza beömlése között. A Sajó torkolata körül keletkezett ősi hordaléklerakódás miatt a kisvíz esése itt, a tiszalöki duzzasztás előtt, 7 cm/km volt. A folyó kanyarulatok kifejlesztésével igyekezett elragadó ereje és a mederanyag ellenállása között az egyensúlyt megteremteni (4.7. ábra). Hasonló a helyzet Tokaj alatt, ahol a Kopasz- -hegyről a mederbe jutó hordalék lerakódása miatt van némi törés a hosszszelvényben. Amíg azonban Záhony fölött átlag minden 10 km-re jut egy-egy kis sugarú kanyarulat, az alsó 600 km-en 21 km a megfelelő átlagos szakaszhossz.

Felülről lefelé haladva különösen éles sarkokat találunk Tiszaeszlárnál (528,3. fkm), Tiszalök fölött (523. fkm), Tiszadobnál (500,8. fkm), Hejőkürtnél (477,2. fkm), Tiszafüred fölött (434,8. fkm), Nagykörűnél (356,7. fkm), Tiszavárkony- nál (319,9. fkm), Tiszainokánál (276,2. fkm), Tiszakécskénél (269,7. fkm), Szentesnél (236,4. fkm), Mindszent alatt (211,4. fkm), Hódmezővásárhely alatt (198,3. fkm) és az Alsó-Tiszán (4.9. ábra) Törökbecse (Növi Becej) alatt (73,0. fkm).

Jellegzetes S, ill. Z alakot ír le a Tisza Tímárnál (553—550.fkm),Tiszanagy- falunál (540—537. fkm), Tiszaladánynál 534—528. fkm) és Szegvárnál (226— 223. fkm), végül az Alsó-Tiszán Aradácnál (27,1. fkm).

Akad néhány hajtűkanyar is, — rendesen olyan helyen, ahol a fejlődő kanyarulat különösen szívós, ellenálló partba ütközik. Alig 150 m sugarú a prügyi (512,8. fkm, lásd 4.7. ábra), amelyet a munkában levő 425 m hosszú mederátvágás 1982-re megszüntet, a tiszaszőlősi (417,8. fkm), meg a Tiszasiily feletti sajfoki kanyar (386,5. fkm) és ennél is élesebb a szanádi (Sanad, 130,9. fkm, R - 125 m) az Alsó-Tiszán. Nem sokkal enyhébb az adorjáni (Nadrljan,

137,3. fkm) és a péterrévei (Rác. Petrovo Selo) kanyar (88,6. fkm) sem.

Jellegzetes kanyarulatsorozat van Tiszacsermelynél (584 — 578. fkm) és szépen fejlett meander Tiszakécske és Nagyrév között (290—282. fkm). Éles hurkot ír le a folyó Tiszafürednél is (427—422. fkm).