Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 4. A Tisza medre
jellemző mederadatai A víztükör szélessége — Vízmélység a kisvízszín alatt kisvíznél átlag telt medernél árvíznél min. 1 átlag max. min. i átlag max. átlag | maximum [méter] [méter]------------98 70 191 310 1129 2730 2,6 6,3 1) 110 217 410 360 1788 1860 1) 105 187 225 680 2028 5800 110 208 320 445 2144 7110 103 96 192 220 205 1776 5250 4,2 12,1 119 95 196 240 535 1330 4085 6,0 14,2 3) 249 350 5000 3) folytán kisvízre vonatkoztatott értékekről nem lehet beszélni, duzzasztása folytán kisvízre vonatkoztatott értékekről nem lehet beszélni. anyaga ezen a szakaszon a kavicsból fokozatosan a durva, majd finomabb homokba megy át, tehát laza, könnyen megbomlik. Mindez érthetővé teszi, hogy szakadatlan sorban követik egymást a kis sugarú, de viszonylag tág kanyarulatok (4.6. ábra). Az inflexiós pontok átlagos távolsága a szakasz felső végétől az alsóig 800 m-ről 1150 m-ig növekszik, és a kanyarulatok átlagos ívhossza 1100 1500 m. A Felső-Tiszának a Borsa torkolatáig terjedő szakaszát a múlt század derekán végzett szabályozás jóformán érintetlenül hagyta, a kanyarulatok alakja és mérete tehát a természetes állapotot tükrözi. Lejjebb, a szabolcsi és zempléni részeken számos átvágás készült ugyan, de a partok anyaga elég laza ahhoz, hogy a folyó pályája az azóta eltelt évtizedek alatt ismét az ősi állapotra emlékeztető alakot öltsön. Tiszabecs (746. fkm) és Szabolcsveresmart (605. fkm) között 15 olyan kanyar van, amelyiknek a tetőpontján R <C 250 m a görbületi sugár. A part anyagának ellenállása (ill. mesterséges megkötése) különösen éles sarok kialakulásához vezetett Kisar és Tivadar között (708 — 706. fkm, Z alakú, 87
