Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 4. A Tisza medre
Mindszentnél (220,5. fkm) 95 m-es szűkületet. Viszont vannak helyek, ahol 320 m-re (Tiszakeszinél, 464,4. fkm, és Tiszapalkonya körül, 482,2. fkm), sőt 420 m-re (Zemplénagárd, 618,8. fkm) szélesedik ki a meder. A kisvízi víztükör szélesség — a duzzasztott szakaszok kivételével — 100 120 m körül jár. Az árvédelmi töltések átlagos távolsága mintegy 1400—1800 m, — az anya meder szélességének 7—9 szerese. Mivel a töltések vonalozását nem hidraulikamegfontolások szerint, hanem többnyire a birtokviszonyoknak megfelelően választották meg, az árvízi meder szélessége számos helyen az átlag felét sémi éri el, másutt viszont a háromszorosát is meghaladja. Martfűnél (303,8. fkm) csupán 205 m a távolság a szemben fekvő töltések között, míg pl. Tiszalök fölött, az 530. fkm-nél, vagy Szandaszőlős és a tószegi magaspart között (325,7. fkm), több mint 5 km, sőt Tiszafüred és Poroszló között, a Kis-Tisza és az anyafolyó közé eső délborsodi öblözetben (420—435. fkm) eléri helyenként a 7 km-t is. (Ezt a széles hullámteret használja ki tározásra a kiskörei vízlépcső). Az árvizek levonulása szempontjából a leghátrányosabbak a hirtelen összeszűkülések és a védvonal éles irányváltoztatásai. 4.3. Mélységi viszonyok A kisvízszín alatti sodorbeli mélységeket az 1 — 2 km távolságban felvett keresztszelvényeken mértük le. Ezek az ún. medernyilvántartási szelvények nem esnek azonban szükségképpen egybe a meder legmélyebb és legsekényebb helyeivel. A keresztszelvények alapján kimutatott átlagos mélységek tehát nem jellemzik kellőképpen a tényleges helyzetet. Ezért megadjuk szakaszonként a hossz-szelvényről leolvasható, a kisvízszínre vonatkoztatott legnagyobb mélységeket is. A vízi közlekedés szempontjából természetesen a legkisebb, a folyó sekély helyein, a gázlókban uralkodó mélységek a mértékadók. Ezeket a hajóútkitűző szolgálat kisvíz idején végzett folyamatos méréseiből ismerjük. A tiszalöki duzzasztómű 1954. évi, és a kiskörei duzzasztó 1973. évi üzembehelyezése óta az adatok egy része csupán a múltat jellemzi. Ilyenek pl. a Tiszalök és Tiszafüred közötti folyószakasz (519—430. fkm) adatai, amelyek szerint itt 1960—1971 között még átlag 130 napon át fordult elő 16 dm-nél is kisebb mélység, és 93 napon át még 12 dm-nél, sőt 53 napon keresztül 8 dm-nél is kevesebbet mértek.2 A kiskörei duzzasztás megindulásával a helyzet gyökeresen megjavult. Az 1949 — 1971. közötti évek jégmentes időszakában Tiszafüred és Szolnok között (430 — 333. fkm) átlag 74 napon, Szolnok és Szeged között (333 173. fkm) átlag 43 napon észleltek 16 dm alatti, és 45, ill. 17 napon át 12 dm alatti mélységet. Ez utóbbi szakaszon is akad azonban gázló, amelynek küszöbét néhány napon át még 8 dm víz sem borítja. A Szeged alatti szakaszon, bár egyes helyein időnkint lecsökken 18—20 dm alá a vízmélység, gyakorlatilag kielégítő a helyzet. Magasabb vízállásnál a vízmélység természetesen megnő. A mélység felső határát a víz játék alapján becsülhetjük meg, amin az előfordult legmagasabb és legkisebb vízállás közötti különbséget értjük. A vízjáték nemcsak a 85
