Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 4. A Tisza medre

1890-91, évi partvonal

r , , 0 0,5 1 km

Árvédelmi töltés 1 ■ ■ 1—■—1—1—1—■—1---------Portvédőmű ■

4

.3. ábra. A tiszaszalkai óles kettős kanyarulat (674—680. fkm). Az 1890., 1930. és 1966. évi felvétel összehasonlítása jól mutatja a kanyarulatok jellegzetes vándorlását. (A túlfejlődött kanyarulatot 1974-ben átvágták. A 400 ni hosszú, 20 m íenékszélességfi vezér- árkot a folyó kibővítette: a veszélyes helyzet megszűnt.)

4.4. ábra. Jellegzetes állandó, enyhe kanyarulat Tiszabábolnánál (439 -444. fkm)

A Tisza-meder jellemző adatait összefoglaló 4.1. táblázatban ezért - a szokástól eltérően nem a kisvíz-, hanem az árvízszín esését adjuk meg. Az előbbit a vízlépcsők befolyásolják, az árvizek azonban a természetes viszonyoknak megfelelően vonulnak le, mert közeledtükre a duzzasztóművek nyílásait szabaddá teszik. A duzzasztott szakaszokon már ismeretlen a régi értelemben vett

6*

83