Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 3. A tiszai vízgyűjtő éghajlata
A napfényes órák átlagos száma mind az Alföld, mind az Erdélyi-medence állomásainak legnagyobb részén meghaladja a 2000-et, sőt az Alföld déli részéna2100-at (amax. Mezőhegyesen évi 2114 óra). Ebből az összegből 1400 1500 óra jut a tenyészidőre (Mezőhegyes 1526, Szeged 1522 óra). Ezeket az adatokat természetesen nem az év 8760 órájával, hanem a nappalok időtartamával kell egybevetnünk. így azután megállapíthatjuk, hogy a napsütéses órák évi átlagos száma a csillagászatilag lehetséges időtartam 42—47%-ára rúg (maximuma Mezőhegyesen, Nagyváradon és Szarvason 47%). Érméi is kedvezőbb, 51 —58%-os az arány a tenyészidőben. Az egyes években az átlagostól =[=25%-kal eltérő értékek is előfordulnak. Az 1901 —1950. közötti félszázad során Mezőhegyesen 1670 és 2600 között változott a napfényes órák évi száma. Az éven belüli maximum július—augusztusra esik, zömmel 60, sőt 62% fölötti értékkel. Mezőhegyesen júliusban a lehetséges tartamnak átlag 67%-ára rúg a napfényes órák száma. Kivételesen kedvező esztendőkben azonban 77 —80%-ra is felmegy ez az arány. A Tisza-völgy napfénybeni gazdagságának köszönhető a magyar gyümölcs páratlan zamata és gazdag vitamintartalma, a bőséges napsugárzás érleli Tokaj aszúját és tette alkalmassá az Alföldet a rizstermesztés meghonosítására. * Nem volt és nem is lehetett célunk ezen a helyen részletes képet adni a tiszai vízgyűjtő időjárási és éghajlati viszonyairól. Csupán a vízgazdálkodási szempontból kiemelkedő vonásokat kívántuk vázolni. Nem tértünk ki tehát az egyes évszakok időjárására jellemző makroszinoptikus helyzetek ismertetésére, nem tárgyaltuk a vízgyűjtő sugárzási mérlegét, sem a légnyomás és a felhőzet alakulását, és nem foglalkoztunk a szélviszonyokkal, — annál kevésbé, mert nem jellemzőek a magasabb szinten végbemenő, nagyobb csapadékokat kiváltó légáramlatok szempontjából. Ezeknek a kérdéseknek a tekintetében a meteorológiai szakirodalomra utalunk. JEGYZET ‘A tiszai vízgyűjtőn osztozó államok csapadéktérképei különböző, 30—55 éves időszakok megfigyelési anyaga alapján készültek és eltérnek abban is, hogy miképpen veszik figyelembe a rövid észlelési sorú állomások adatait. Ezért a következőkben Hajósy Ferenc „Adatok a Tisza vízgyűjtőjének csapadékviszonyaihoz” c. munkájára támaszkodunk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954), amelyet a szerző 910 állomásnak az 1901 — 1940. évi időszakra vonatkoztatott, homogénné tett adatai alapján szerkesztett. A 40 évi átlagok nem térnek el lényegesen a sokévi átlagtól. 76
