Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 3. A tiszai vízgyűjtő éghajlata

lagos csapadékbőség mutatkozik. Jellegzetes példaként Szolnokot és Szegedet idézzük.

Júniusban a januári mennyiségnek 2,2—2,3-szorosára rúg a csapadék. Az októberi másodmaximum csupán 20%-kal marad a júniusi mögött.

A hegyvidéken többé-kevésbé erősen érvényesül a domborzat befolyása. Különösen jellegzetes az Erdélyi-medence csapadékának az alakulása, ahol a környező hegyek miatt elhalványul a mediterrán hatás. Feltűnően szegény csapadékban a tél, mert ilyenkor a D-i, DNy-i áramlatok uralkodnak, amelyek a hegykoszorú déli oldalán szabadulnak meg amúgysem jelentékeny páratartalmuktól. Kolozsvár és Marosvásárhely adatai mutatják, hogy emiatt a csapadékjárás júniusi maximuma erőteljesebben érvényesül, — kereken 3,7-szerese a minimumnak. A két téli hónapban pedig az évi mennyiségnek alig 4—4%-a hull le.

További példa a Eelső-Tisza menti Huszt. Itt az ősszel és télen uralkodó DNy-i áramlatok hatása nyilvánvaló, jellemző tehát a téli hónapok viszonylagos csapadékbősége. A csapadékjárás kiegyenlített: a júniusi csapadék mindössze 58%-kal múlja felül a februárit. Hasonlóan viselkedik Nagybánya is.

Az egyes évek csapadékjárásában természetesen igen nagyok az eltérések. Erről tanúskodik a 3.3. táblázat, amelyben néhány kiválasztott állomás havi és évi szélsőségeit foglaltuk össze. A tág határok között ingadozó értékek gyakorta sújtották a mezőgazdasági termelést, és rámutatnak az emberi beavatkozás szükségességére.

d) A száraz és nedves időszakok gyakorisága és tartama

Közelebbi érdeklődésünkre tarthat számot a szélsőséges értékek előfordulásának gyakorisága. Hajósy néhány állomásra vonatkozóan kiszámította, hogy az 1901 —1940 közötti években hányszor maradt 10 mm és 30 mm alatt a csapadék havi összege, ill. hányszor haladta meg a 100 mm-t. Ha figyelembe vesszük, hogy 10 mm még a január —február átlagos csapadékának is legfeljebb 1/g-a, a nyári hónapok csapadékának pedig 1/i — x/7-része, a 3.4. táblázat első része valóban a katasztrofális szárazságok gyakoriságáról tájékoztat.

A táblázat második része a 30 mm alatt maradó csapadékokra vonatkozik. A tenyészidőben 30 mm eső is nagyon kevés.

A táblázat harmadik része a téli félévben feltétlenül árvíz- és belvízveszéllyel járó, 100 mm-en felüli csapadékok előfordulását adja meg.

40 év adatsora nagyon rövid ahhoz, hogy a katasztrofális csapadékviszonyok előfordulási valószínűségére vonatkozóan általános megállapításokat tehessünk. Mégis megkockáztatjuk azt a kijelentést, hogy 4—5-szöri vagy többszöri előfordulás esetén átlag 10—8 évenként vagy még sűrűbben ismétlődő eseményről van szó.

Az időjárási viszonyok hónapok szerinti elemzéséből nem tűnnek ki a 30 napot meghaladó szárazságok. Az irodalomban azonban ilyenekre vonatkozóan is találunk adatokat. Róna Zsigmond említi, hogy Gyulán 1897. augusztus 10. és szeptember 28. között 50 napon át nem hullott egy csepp eső sem ([5], 448. o.). Boros Tibor közlése szerint [6] Tiszafüreden 1902 novemberében észleltek 49 napi teljes szárazságot. Mezőgazdasági szempontból súlyosabb volt a Túrkevén júliusban előfordult 34 napi, vagy a májusi 24 napi és az augusztusi 37 napi esőtlenség.

62