Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 22. A vízgazdálkodás az ember közvetlen szolgálatában

22.14. kép. A 70 000 m3/nap teljesítményre kiépülő miskolci szennyvíztisztító mű 1977- ben elkészült átemelő telepének gépsora. (Grevtter Zoltán felvétele, 1978. Az Észak- Magyarországi Vízügyi Igazgatóság szívességéből)

Az V. ötéves terv kiemelkedő tételei a következők voltak:

Miskolc, II. ütem (70 000 m3/nap, 22.14. kép),

Békéscsaba (14 000 m3/nap),

Eger, II. ütem (11 000 m3/nap) és Szeged (100 000 m3/nap).

A tiszai vízgyűjtő magyarországi részén az 1977. év végéig elért eredményeket a következőkben foglalhatjuk össze.

A terület 40 városából távozott 138,4 millió m3-nyi szennyvíz 23,8%-a részesült mechanikai, és további 32,5%-a mechanikai és biológiai tisztításban, vagyis összesen 56,5%-ot kezeltek ([2a], 43. melléklet). A kisebb települések csatornázott területéről elvezetett 14,0 millió m3 csaknem teljes egészében derítőbe vagy tisztítótelepre jutott, de még így is az a helyzet, hogy az összes szennyvíz 40%-a minden kezelés nélkül jut a befogadó vízfolyásokba, és teljes tisztításról csak 35,7°/0 esetében beszélhetünk.

A korábbi tervek szerint a felszíni vizeinkbe kezeletlen állapotban bevezetett szennyvizek hányadának 1980-végéig 26%-ra kellett volna csökkennie,

548