Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
III. rész. A szocializmus kora - 22. A vízgazdálkodás az ember közvetlen szolgálatában
zatéval egyező kiterjedésű csatornahálózatra volna szükség. 1000 m vízvezetékre azonban 1970-ben országosan mindössze 256 m közcsatorna jutott, és az elmaradottság azóta csak növekedett: 1000 m vízvezetékkel szemben 1977-ben csupán 227 m csatorna áll ([2a], 43. melléklet). * A határon túli területekről a következőket tudjuk. A vízgyűjtőnek a Szovjetunióhoz tartozó részén 1970-ben a városi lakosság 47%-a, a nagyközségekének 9%-a élt csatornázott területen ([1], 1— 259. o.). A szlovák statisztika szerint 1970-ben területünkön 80 település volt csatornázva és 1976-ban a lakosság 34,5%-a lakott csatornázott területen [la], vagyis a szlovákok állanak az öt tiszai ország között a legjobban. 2000-re 80%-os ellátottságot terveznek. Romániáról ismeretes, hogy 1950 és 1970 között a csatornahálózat országosan 1960 km-ről 5047 km-re nőtt, de közelebbi adataink nincsenek ([1], 3 039. o.). Végül a jugoszláv részről annyit, hogy 1970-ig csak a városok voltak csatornázva, amelyekben a lakosságnak 20%-a élt. * A városi szennyvizek tisztítása napjainkban vált égetővé. A lakosság városokba özönlése, a vele járó ipari fejlődés és a vegyszerek bevonulása az élet minden területére, azt eredményezte, hogy mind több ponton jelentkezik a vízrendszert koncentráltan érő súlyos szennyvízterhelés. Az ebből származó bajokat csak fokozza, hogy a nagyvárosi szennyvizeknek mintegy 40%-a ipari természetű, ami a tisztítást nemcsak megnehezíti, hanem gyakran az eredményességét is kétségessé teszi. A környezetünk védelme érdekében megoldandó feladat nagyságát és sürgősségét az alábbi számok igazolják. A tiszai vízgyűjtő magyarországi részéről 1960-ban a 483 km-nyi szennyvízcsatorna naponta átlag 330 000 m3 szennyvizet vezetett a vízrendszerbe, amiből 22,4% esett át mechanikai tisztításon és csupán 13,6% részesült biológiai tisztításban. További 14%-ot kisderítőkbe vezettek [2]. A szennyvizek fele semmiféle kezelésben nem részesült. A keretterv 1980-ra megállapított számadatai a következők voltak. A csaknem hatszorosára, 2763 km-re bővülő csatornahálózat befogadóinak terhelését 4,4-szeresére, 577 200 m3/nap-ra, növeli. Ebből 25,4%-nak mechanikai, és 68,4°/0-nak biológiai tisztítótelepekre kell jutnia, és a további 6,2%-ot kisberendezések tisztítják meg. Napi 147 000 m3 szennyvizet (25,5%) derítés után elöntöznek (ebben Debrecen vezet, ahol a szennyvízöntözésnek már jelentékeny múltja van), és 28 000 m3-t (5%) halastavakba vezetnek (pl. Szeged esetében). Az 1960 -1980 közötti 20 éves fejlesztési időszakra 31 városban és 43 községben irányozták elő új szennyvíztisztító-telep létesítését (22.12., 22.13. kép), és további két-két telep bővítését tervezték [2]. Az első helyekre természetesen nagyvárosaink jutottak. A IV. ötéves tér vben (1971 — 1975) került napirendre a napi 60 000 m3 teljesítőképességű debreceni mechanikai szennyvíztisztító I. ütemének 546
