Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
III. rész. A szocializmus kora - 22. A vízgazdálkodás az ember közvetlen szolgálatában
22. A VÍZGAZDÁLKODÁS ÁZ EMBER KÖZVETLEN SZOLGÁLATÁBAN Az előző két fejezetben tárgyalt, a mezőgazdasággal, az iparral és a közlekedéssel kapcsolatos vízgazdálkodási feladatok az egyes embert csak közvetve érintik. Közvetlenül érdekeltek vagyunk azonban a létfenntartásunkhoz szükséges ivóvízellátásban (amelyhez szorosan kapcsolódik a szennyvizek elvezetése és tisztítása), a vizek nyújtotta üdülési és sportlehetőségek biztosításában, valamint az élet- és vagyonbiztonságot szolgáló árvízvédelemben, ill. folyószabályozásban. A következőkben ezekről lesz szó. 22.1. Ivóvízellátás A 18. fejezetben említettük, hogy a II. világháború előtt, 1938-ban, a tiszai vízgyűjtő magyarországi részén a lakosságnak legfeljebb 20%-a kapta az ivóvizét központi vízműből, de ebbe azok a lakosok is beleszámítottak, akik a vízvezeték táplálta közkútról edényekben hordták házhoz a vizet. Ugyanakkor az ásott kutakra vonatkozó vizsgálatok arra a következtetésre vezettek, hogy a népesség legalább 40%-ánalc ivóvízellátása egészségügyi szempontból kifogásolható volt. Ezek az adatok közelítőleg a vízgyűjtő egészére, és a háború utáni állapotra is jellemzők lehettek. Területünk tehát az ivóvízellátás tekintetében Európa elmaradt vidéke ihez tartozott. A szocialista rendszer, amelynek legfontosabb célkitűzése a széles néptömegek jólétének előmozdítása, nem tűrhette ezt a szégyenletes helyzetet. A vízgyűjtő valamennyi országa nagy erőfeszítéseket tett és tesz az ivóvízellátás fejlesztése érdekében. Különösen beszédes bizonyítékai ennek az alföldi városokban megszaporodott messzire látható víztornyok (22.1. kép), valamint a 22.1. táblázatban összefoglalt adatok. Statisztikai kimutatásaink sajnos nagyon hézagosak, a vízgyűjtőben levő országok mindegyikében más szempontok szerint készültek, nem vonatkoznak azonos évekre, és nem vízrajzi, hanem közigazgatási egységek szerint csoportosítják az anyagot. A tiszai vízgyűjtőben bekövetkezett fejlődést csak hazánknak és Szlovákiának megfelelő részére vonatkozóan, és csupán 1960-tól tudjuk bemutatni ([1], 3 —022. táblázat). A közműves vízellátásban részesülő lakosság százalékos aránya az 1960 1965 1970 1975 évben szlovák területen 28,5 32,7 42,0 45,7%, magyar területen 15,3 21,2 33,5 42,7% volt. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv Magyarország Tisza-völgyi részén 1980-ra 52%-os közművi ivóvíz-ellátottságot irányzott elő [2]. A tervezett 530
