Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
III. rész. A szocializmus kora - 21. Az ipar és a közlekedés szolgálata
21.3. kép. A tiszapalkonyi hőerőmű vízkivóteli műve. (Greutter Zoltán felvétele, 1978. Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság szívességéből) a legtöbb hőerőmű is (Leninváros, Tiszapalkonya, 21.3. kép, Déva a Maros mellett, Vaján— Vojany a Labore mellett stb.). Az élelmiszeripar részben a termelés helyéhez kötődik (pl. Nagykőrös vagy Nagyvárad — Oradea gyümölcsös főzelékkonzerv-gyára), részben a fogyasztási központokhoz (pl. Szeged és Békéscsaba húsipara vagy a bocsi sörgyár Miskolc közelében). A könnyűiparok és a gépgyártással, fémtömegcikkekkel foglalkozó kisebb-nagyobb üzemek általában kevés vizet igényelnek, tehát a területileg egyenletesen elosztott ipar- fejlesztés elemei még ott is, ahol felszíni víz hiányában egyébként az ivóvíz- ellátás érdekében kímélendő mélységi vízkészletet veszik igénybe. Ez sok esetben, pl. az élelmiszer- és gyógyszeripar területén, amúgy sem kerülhető el. Az iparnak, ez a vázolt fejlesztése a vízigény folyamatos növekedésébe/ jár. A növekedésről csupán hazánkra vonatkozóan tudunk néhány országos adatot közölni, azzal a megjegyzéssel, hogy jobbára becslésekről van szó. (Az ipar- fejlesztés kezdeti szakaszában a vizet még korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló, szabad jószágnak tekintették, tehát nem végeztek méréseket. Később szúrópróbákra alapított számítások készültek, amelyek gyakran ellentmondásokra vezettek.) A fejlődés irányzatáról azonban így is képet kapunk ([2], 383. o.): Az ipari termelés fejlődésének mutatója Az ipar frissvízigénye millió m3/év mutató I960 100 1300 100 1965 147 1690 130 1970 199 2100 162 1975 272 2447 188 1977 304 3072 236 Az ipar bruttó vízforgalma a termeléssel arányosnak tekinthető. Figyelemre méltó tehát, hogy amíg 1960 és 1977 közt a vízforgalom — az ipari termelés
