Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
III. rész. A szocializmus kora - 20. A szocialista vízgazdálkodás eredményei és célkitűzései a mezőgazdaságban
Az építési munkák előrehaladásának megfelelően a kezdetben csupán a partokon belül maradó duzzasztás felső határát 1978-ban 1,5 m-rel emelték: üzembe lépett a hullámtéri tározó. A legalacsonyabb és a legmagasabb üzemi vízszinttel határolt hasznos térfogat 100 millió m3-nek felel meg. A duzzasztás növelése folytán a Nagykunsági főcsatornát átmenetileg tápláló úszó szivaty- tyútelep (20.10. kép) feleslegessé vált, és az időközben megépült két ágon keresztül immár az egész rendszer természetes eséssel kapja a vizet. A Csongrádi Vízlépcső előkészítő munkái annyira haladtak, hogy kezdetét veheti a tervek megvalósítása. Itt említjük meg a Hajdühátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer kiépítésének megindulását is, a térségben a 2000. évig felmerülő vízigények kielégítésének lehetővé tétele céljából. A rendszer keretében ugyanis — Debrecen ipari- és ivóvízellátásának megoldása mellett — 30 000 ha öntözési főműveiről történik gondoskodás, amihez a tervezett tározók révén további előnyként üdülést szolgáló vízfelületek, a vízkészletek növelése, a belvízkárok csökkentése és a szennyvízkérdések megoldása járul [12a]. A hatodik ötéves ter vben a kiskörei tározót határoló töltések megerősítésének és az átszivárgó vizeket levezető rendszerek megépítésének befejeztével a duzzasztás felső határa további 1,5 m-rel lesz emelhető, és az Ároktőig felnyúló tározótér hasznos térfogata eléri a 300 millió m3-t. A tervidőszak feladatai közt — a mezőgazdasági vízgazdálkodás 1978-ban rögzített hosszútávú fejlesztési koncepciója szerint [12b] — első helyen a tározó által biztosított vízkészlet gyorsabb ütemű hasznosítása áll. Ugyancsak jelentős helyet kapott a tervben a Hajdúbátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer kiépítésének második üteme a szükséges tározókkal. így az országosan 150 ezer ha-ra előirányzott újonnan berendezendő területnek épp úgy, mint a 250 ezer ha-ra kiterjesztendő rekonstrukciós munkáknak a zöme Szolnok, Békés és Hajdú megyére jut. Az 1990-ig terjedő időszakban a Csongrádi Vízlépcső és a vele kapcsolatos Alpári Tározó megépítésével megvalósul a Tiszavőlgyi Vízgazdálkodási Rendszer, amelynek további fejlődését a Duna—Tisza Csatorna fogja majd biztosítani. * Az öntözésijei a Tisza-völgy magyarországi részén bekövetkezett fejlődéséről két táblázatunk tájékoztat. Adatainkkal kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az egyes gazdasági évek termelési és időjárási viszonyait tükrözik, amiért nagyságuk és egymás közti arányuk meglehetősen ingadozó. A lényeg azonban ennek ellenére is kiolvasható belőlük. A 20.1. táblázat számoszlopai az egyes években megöntözött terület nagyságáról tájékoztatnak kultúrák szerinti bontásban. 1 9 4 7-től 1 9 7 6-ig az öntözött terület 9700 ha-ról 243 000 ha-ra, vagyis huszonötszörösére nőtt. Az öntözött kultúrák között a fejlődés során első helyre a szántóföldi növények kerültek. A rizsterület az 1965. évi mélypont után lassan és egyenletesen növekedett, egyeduralkodó jellege azonban régóta megszűnt. A rizst ma már vetésforgóban művelik. Az öntözött terület kiterjedésében megnyilvánult örvendetesen növekvő irányzat ellenére megállapítható az időjárás nagymértékű befolyása: a rendkívül csapadékos 1970. évben — 468
