Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 2. A Tisza vízgyűjtő területe

2.18. kép. A Tisza torkolata

A tiszai vízgyűjtő terület felépítéséről a 2.8. ábra ad összefoglaló képet.

Ezen az ábrán a Tiszát közvetlenül tápláló, 500 km2-nél nagyobb vízgyűjtő- jű természetes vízfolyásokon kívül feltüntettük az ilyen nagyságrendű ember alkotta csatornákat is, amelyek ugyancsak részt vesznek a csapadékvizek levezetésében. A már említetteken kívül — mint a Lónyai-csatorna vagy az Aranka — ilyen a Túr folyónak a tiszai 690. fkm-nél, közvetlenül a Számos- torok felett beömlő árapasztója, a Túr-főcsatorna (F = 615 km2, L — 65 km) és az ugyancsak a bal partról az 570. fkm-nél betorkolló Belfő-csatorna (F = 636 km2, L = 53 km), amely a Rétköz vizeit gyűjti össze. A jászsági sík vízlevezetője, a Milléri-főcsatorna (F — 506 km2, L = 60 km) a 339. fkm-nél éri el a Tiszát. A Duna—-Tisza közi hátságról érkeznek — felülről lefelé haladva a 320. tiszai fkm-nél a Oerje-Perje-csatorna (F = 904 km2, L = 60 km), a 295. fkm-nél a Körös-ér (F = 564 km2, L — 56 km), a 220. fkm-nél a mái' tekintélyesebb Dong-éri-főcsatorna (F = 1672 km2, L = 84 km), 5 km-rel lejjebb az Algyői-főcsatorna (F = 911 km2, L = 59 km) és végül a Körös-éri- főcsatorna (F = 805 km2, L = 77 km), amely már jugoszláv területen, a 136. fkm-nél ömlik a Tiszába.

A bal parti síkság belvizei legnagyobb részben a Hármas-Körösbe jutnak. Közvetlenül csak az ősi Kurca táplálja a Tiszát (F = 1266 km2, L = 37 km). Torkolata a 215. fkm-nél van. Végül ide kell sorolnunk a 72. fkm-nél betorkolló, már említett BácsTcai-nagy-csatornát, amely nagyobb részben, a Baja alatt kiágazó tápcsatorna révén is, a Dunából kapja vizét. Vízgyűjtője 4865 km2, hossza 127 km.

*

A mellékfolyók közül, a vízgyűjtő abszolút nagyságát tekintve, első helyen. 30 332 km2-rel, a Maros, a másodikon 27 537 km2-rel, a Hármas-Körös áll. Utánuk a Szamos, a Bodrog és a Sajó követketik, rendre 15 882, 13 579, ill. 12 708 km2-rel.

45