Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 16. A vízerő-hasznosítás a a Tisza vízgyűjtőjében

16.5. kép. Az 1,7 MW teljesítményű kolozsvári (Cluj-Napoca) villamos erőmű a Hideg- Számoson. A gépház (hőerőtartalékkal) az alvízcsatornával és a hegyoldalban a felvízcsatorna nyomómedencéjóvel. Épült 1904—1906-ban [19]

ben már néhány meglevő vízerőművet is átalakítottak áramtermelésre. A Tisza vízgyűjtőjében elsőként Abrudfalva (ma Abrudsat) kincstári bányatelepén (1895). Az energiát az Abrud-patak (az Aranyos mellékvize) 34 lóerős (~ 25 kW) turbinatelepe szolgáltatta. A rá következő évben Kassa városa (KoSice) vezette be a villanyvilágítást. A Hernádon épült vízerőmű 300 lóerős (220 kW) volt. 1898-ban a Tordai Cellulózegyár Rt. villamosított (Várfalva Moldo- venesti). Az első világháborúig bekövetkezett további fejlődésről amelyben a városok és nagyobb ipartelepek jártak elől — a 16.3. táblázat ad áttekintést.

Jellemző a haladás rendkívüli óvatossága, lassúsága. Vízi erőművek főként azokon a vidékeken épültek, ahol egy-egy első merész vállalkozás gazdaságossága beigazolódott. A bevált példa azután fertőző gócként hat a környékre, amit szépen igazol a Torda-Aranyos megyei bányavidék három erőműve (1., 3., 5. tétel), és az őket követő már nagyobb arányú kolozsvári erőmű a Hideg- Számoson (16.5. kép) [19]), amelyet a Kis-Szamos szentbenedeki telepe követ, — vagy a Hernád és a Tárca vízerejének hasznosítása (2., 6., 11.; 8 , 22.) stb.

A fokozatos fejlesztés jellegzetes példája a Hernád felsődobszai erőműve (16.6. kép). Az 1906-ban villamosított malom egyetlen turbinája (a vízhozam

372