Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 16. A vízerő-hasznosítás a a Tisza vízgyűjtőjében

Rendkívüli értéküket a szokásjogokat összefoglaló Werbőczy-féle Hármas- könyv (Opus tripartitum Juris Gonsuetudinari Inclyti Regni Hungáriáé, 1514) adatai alapján ítélhetjük meg. Az I. résznek az ingó és ingatlan vagyonok becsértékéről szóló 133. címe szerint

,,egy alulról vagy felülről folyó és száraz időben meg nem fogyatkozó malom” 10 márkára becsülhető (36. §) ugyanakkor, amikor egy ,pépes nemesi telek vagy udvar” (15. §) vagy ,,egy királyi mértékű eke után való köz, vagyis szántóföld (24. §) értéke csupán 3 márka”.3

Még meglepőbb, hogy egy ,,alul folyó elhagyott malom helye” is ugyanennyit ér (38. §).

A sebes vizű, hegyvidéki patakokon felülcsapott, a lassú folyású vizeken — az Alföldön — leginkább alulcsapott vízikerekek működtek (16.1. és 16.2. kép)} Ez utóbbiak közé sorolnak a hajó- vagy tombácos malmok is (16.3. kép). A halastavak barátzsilipjénél előálló csekély esést is kihasználták. És egészen kis vízfolyásokra is telepítettek egy-egy egykövű malmot, még ha csak nagyobb esőzések után (felhőt kiáltó vagy pokolidő malom) és hóolvadáskor volt is vizük ([2], 37. o.).

A vízimalmok nagyra értékelése csillan ki az 1567. évi XII. törvénycikkből is, amely minden jobbágytelekre kivetett 2 forint adó alól mentesíti

„a Dunán . . . Tiszán . . . s több folyamokon épült malmokat . . . melyek téli időben a fagy ereje által összetöretni és nagy költséggel kijavíttatni szoktak”. (3. §), úgyszintén azokat, ,,amelyek nyárban hevernek és csak esős időben forognak” (4. §).

16.1. kép. Rőzsegát és vízimalom a Fehér-Körösön Honctő (Gurahont) alatt. (Nagy György felvétele, Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság)

366