Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 15. A Tisza-völgyi vízhálózat a közlekedés szolgálatában. Mederszabályozás

15.2. táblázat

A Tisza mederszelvényeinek változása (Féleqyházi Pál [42] nyomán)

A folyószakasz

Az 1890- 91. évi kisvízszín alatti

I számításba megnevezése j vett hossza ; [km]

átlagos szelvényszélesség az

középmélység az

1890-91. j 1906—08. | 1921- 22.

1890 91. 1906 08. 1921- 2

évi felvétel szerint [m]

Szolnok Tiszaderzsl 57,0 Sajótorok Tokaj 42,3

125 133 132 130,6 | 130 135

3.5 I 3,1 3,0

3.6 3,3 í 3,1

tartott cél volt a szabályozásnál, de hogy ezekkel a változásokkal rombolás is jár, hogy partszaggatás, a partok elmosása, a kanyarulatok vándorlásának fokozódása, a hordalék megszaporodása, a kisviz megfogyása, szintjének leszállása, sőt a mederbe, hulló tőkék számának jelentékeny megnövekedése is lesz mindezek következménye, arra talán senki sem gondolt. A végrehajtott szabályozás természete magában hordozta a hajózási viszonyok megromlásának majdnem valamennyi okát.” (|20], 138. o.).

Eleinte nem vetettek ügyet a jelenségre. Az ármentesítés jelentősége mellett minden más érdek eltörpült, és a közhiedelem amúgyis az volt, hogy a diadalmasan térthódító vasutak mellett a vízi utak ideje letűnt. Amikor azonban a múlt század vége felé a vízi közlekedés fejlesztésének szüksége ismét felmerült, legsürgősebb feladatként a tiszai víziút-hálózat gerincét jelentő Szolnok alatti Tisza-szakasz hajózási viszonyainak megjavítása jelentkezett.

Szeged alatt az aránylag csekély számú gázlót kotrással lehetett megjavítani úgy, hogy a 2 m merülés kisviz idején is biztosítva volt.

Erőteljesebb beavatkozásra volt szükség a Szolnok—szegedi szakaszon, és különösen Szolnok felett. A viszonyokat Iványi úgy jellemezte, hogy

,,rendes vízjárású években legalább 5 héten át Szolnok alatt 14 dm-nél, Szolnok felett 10 dm-nél több víz nincs a gázlókon. Ezen kívül rövidebb időre majdnem minden évben 11 dm-re, ill. 8 dm-re is elapad a víz a sekélyeken.” ([43], 190. o.).

A Tisza kisvízi szabályozásának céljául azt tűzték ki, hogy az abszolút minimumot 30 — 40 cm-rel meghaladó vízállásnál a Szolnok alatti gázlókon biztosítsák a 20 dm-es, és Szolnok és Tiszafüred között a 16 dm-es mélységet, amelynél a hajózás még gazdaságosnak tekinthető.

A szabályozás főként kotrással, és az előállított mélység megmaradását szolgáló, rozséból készült mederszűkítő iszapoló művekkel történt. A módszer úttörője Malina Gyula volt, aki sikeres kísérleteiről 1902-ben a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében számolt be [44]. Eredményein felbuzdulva a szolnoki folyammérnöki hivatal 1904-ben kísérleteket folytatott a Szolnok csongrádi folyószakasz legrosszabb helyén, az inokai gázlóban, oly irányban, hogy nem lehetne-e a meder szűkítését és a kizárt mederrészek fokozatos fel- iszapoltatását rőzsesátrakból előállított párhuzamos művekkel és kereszt23*

355